Kicsit tartottam tőle, hogy hová is költözöm... Igaz, én találtam a lakáshirdetést, de kép nélkül jelent meg. Amit Abel küldött, abból annyi jött le, hogy összesen csak két ablak jut az egész lakásra és sötét, pici az erkély, ronda szürke a fal azok a kolásüvegek a konyhában meg egyenesen szörnyűek!!!

Ehhez képest a két ablak óriási és baromira világos, kivéve a zegzugos részeken. Mert ilyen is van. A szomszédok legnagyobb örömére még nincs függöny, így intime közelségbe kerülünk velük nap mint nap. A színes kólásüvegek Afri-cola mintázatúak, és egy lemosható tapéta... egész hasznos! A szürkészöld fal meg kellemes matt zöld, olyan, amit kár lenne átfesteni. Az erkély pedig legalább készer akkora, mint amekkorának képzeltem. Ó mennyi dolgunk lesz itt jövő tavasszal!!!

Egyelőre kempingezünk. Nincs ágy, hiszen én majd hozom az enyémet. Így hát a földön vagy egy felfújható matracon alszunk, felváltva. Asztalul pedig egy pokróc szolgál. Nincs szekrény, de most már legalább beszereztünk egy ruhaállványt meg egy komódot. Szép lassan alakul ez! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretek nevet adni azoknak a dolgoknak, amikkel nap mint nap kapcsolatban vagyok és sokat segítenek...

Mire kiköltöztem, már várt MELANGE, a hand-made biciklim. Pár napra rá beköltözött hozánk EGON, a szöcske. Rövid, de annál intenzívebb találkozás volt. Szülinapomra új cseléd jött a házhoz: ANNA BLUME kisasszony, a mosógép. És ugyanekkor csatlakozott kis családunkhoz ORKA, az orchidea. Mintha nem érezné jól magát nálunk, de remélem, hogy előbb-utóbb ő is beilleszkedik. A legújabb jövevény pedig HARRY, a borostyán. Tavaszra nevelve.

A porszívót még nem tudtam elkeresztelni. Valami ötlet? Nagyon dögös macáról van szó, piros és formás ;)

Hát ők a kis családunk. Így élünk mi.