2009. 11. 23. 19:38 - uttam

Bizony, rengeteg embernek tartozom KÖSZÖNETtel azért, hogy létrejött ez a kis mini-India fesztivál. Az alábbiakban igyekszem mindenkit megemlíteni.

Először is szeretném megköszönni Kiss Tímeának, a tánctanáromnak, aki nélkül valószínűleg eszembe sem jutott volna ilyet szervezni. Kár, hogy ő végül nem tudott fellépni velünk. Ám támogató jelenléte is sokat jelentett.

Maricának és Évinek, akik velem töltötték ezt a három napot. Workshopokat tartottak (henna, nemez, tánc - egyre megy), embereket toboroztak, felléptek velem, elviselték a hisztim... de talán ennyi év alatt már megszokták :)

Torma Bélának, aki "belerángatott" az egészbe. Sokat szidtam emiatt, de jól esett, hogy kibosszankodhattam magam a vállán. Éljenek a napvégi és a napindító ölelések! Nem utolsó sorban köszi a vasárnap esti gyors technikai kiegészítést, amivel igazán hangulatosan végződött a program. És valljuk be, méltó bosszú volt.

Gulyás Ildinek és három tanítványának, akik csodálatos műsorukkal elkápráztatták a közönséget. Köszönöm a lelkesedést, lányok!

Kövi Szabolcsnak, aki felülemelkedett a bosszantó apróságokon, és akinek híre és fülbemászó muzsikája ezúttal is teltházat varázsolt. Nekem pedig lehetőséget adott a pörgés és a nyomás ellenére is kicsit ellazulni.

A Nógrádi családnak, Naweshnak, Heninek és Sárának. Akik nemcsak a délelőtti jógaprogramot szolgáltatták (és a csekély érdeklődés ellenére sem csüggedtek), de lelkileg is támaszt nyújtottak. Szerencse, hogy ilyen rugalmassá váltak a fesztiválok során! :)

Adiba Amaninak, aki a kínos incidens ellenére gyorsan felülemelkedett a csalódottságán, és velem együtt problémamegoldó üzemmódba kapcsolt.

Bittner Dórinak, akinek talán a legszörnyűbb fellépése volt, de mégis igyekezett pozitívan felfogni - ez mutatja a művész nagyságát! Örültem volna, ha nem itt kapsz "alázat.leckét". És férjének is köszönöm, hogy legalább mi megnézhettük a Yantrát! :)

Túri Virág Rékának, aki fáradtan is elutazott Dörögdre egy messzi fellépést követően, elviselte a "Rendező úr" modortalanságát, amit én már képtelen voltam kezelni...és ezek után lebilincselő előadást láthattunk tőle. Ebben nagy segítségére volt Dóka Róbert, aki nemcsak mesélt, de padot is cipelt - s akit azóta mi is bevetettünk! ;)

És az utolsó fellépőnek, Kocsik Andrásnak, a filmekért és a sztorizásért. Azért, hogy végül a kezdet után a zárás is olyanra sikeredett, amilyenre szerettem volna. Igaz, ő talán nem is tudja, hogy mi mindent mozgattunk meg (szó szerint is) ezért. Street cinema rulez!

Szőke-Tóth Ágnesnek, aki a Közös Hullámhossz stúdiójában ülve mindent megtett azért, hogy a főszervezők által elbénázott dolgokat helyrehozza.

Tóth Szabolcsnak, aki ezúttal sajnos nem vett részt fellépőként, pedig szívesen tudtam volna Magyarország legjobb szitárosát a programok között. Viszont Szabi írta ki nekem (sos) a Sita Sings the  Blues feliratos verzióját DVD-re. (Gonnok és Papo által rendben el is jutott hozzám. Bosszantó, hogy a három nap alatt mégsem tudtuk levetíteni egyszer sem. Ezért is "köszönet" a főszervezőknek!) Persze Nina Paley-nek is nagy nagy köszönet, hogy lemondott a jogdíjakról!

Végül, de nem utolsó sorban, akik nélkül semmi, de semmi nem jöhetett volna létre:

Medvegy Gábor, aki szakmai tudásával bármikor a rendelkezésemre állt. Hol egy mikrofonnal, hol a laptopjával szaladt át a KHH-tól, hogy működőképessé tegye a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy ennek a blognak is ő adott végső formát. Szinte minden óhajomat megvalósította. (Ez az oka annak, hogy nem tudok megválni ettől a dizájntól! :)

Katona Ádámnak is örök hála a pár remek képért és a technikai segítségért, amikor a legnagyobb gázban voltam.

Kerekes Andrásnak, Kozminak, aki a nehéz pillanatokban vállalta, hogy lecipeli a csomagomat a kocsihoz, és támogatott az őrült ötletemben. Ja, és technikusi minőségben is helyt állt. Dehát ezt kívánja a rádiós böcsület! Vagy nem? ;)

Csillahó Tamásnak (remélem jól írom a nevét), aki egyszer sem küldött el melegebb éghajlatra. Végtelenül segítőkész volt, pedig mint utólag kiderült, egyáltalán nem volt kötelessége.

* * *

Adrian Vegának, akinek első útja a Kanári-szigetekről Dörögdre vezetett. Egyszer sem mutatta ki, hogy unatkozik - sőt... :) Szinte minden programon ott volt, amit igazán értékelek. Méltó barátnak bizonyult. (És persze Pogány Gyurinak, aki elvitt minket Dörögdre!)

És akit majdnem elfelejtettem, de mégsem: Mészáros Adriennek, aki a kezdetektől támogatta az ötletet, de végül nem jutott el. Viszont bízom benne (igazából látom), hogy elindított benne/bennük valamit, aminek még szép jövője lehet!

Réz Áginak (és Pistinek), aki egy "nehéz nap éjszakáján" hangot nem kímélve karaokival próbálta feledtetni a bosszúságokat. Részben sikerült! :)

Mindazoknak a barátoknak, akik ellátogattak a programjaimra. Katica, Sanyibá, Zsuzsinci, Levi és jópár rádiós kolléga... sokat jelentett! De ezt tudjátok :) Remélem, azért ti is élveztétek. 

Most jöhetnének azok, akiknek NEM köszönöm, hogy megnehezítették a dolgunk. De ettől inkább eltekintek. Akit érdekelnek az indiai táncok (vagy általában az eőadóművészetek), annak ajánlom Tóth Szabi honlapját és a hamarosan átalakuló, dinamikusan fejlődő indiaitánc.network.hu -t. Továbbá szeretnék szólni, hogy ez a blog hamarosan átalakul privát utazó bloggá. Továbbra is én szerkesztem, de szubjektívebb lesz. Persze nem állítom, hogy Indiáról soha többé nem lesz szó... ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr991547062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS