2010. 06. 07. 13:47 - uttam

Granada szerepelt Spanyolországban az első számú céljaim közt. Mégis majdnem utoljára került rá sor. Nagyon vártam... talán ezért is csalódtam eleinte! De végül az eddigi egyik legemlékezetesebb utam lett!

Természetesen esőben indultunk... Már lassan megszoktam, hogy amikor én utazom, akkor esik. Szinte mindent esőben néztem végig. Rutinosan rántom már elő az esernyőt a hátizsák külső zsebéből. Louisa másik buszba került, kicsit elrontottuk. Kedves lány, akit voltaképpen csak az út miatt ismertem meg. Ő is utazni akart és én is, így hát lelkesítettük egymást. napok múlva derült ki, hogy miért néz ki indiainak, spanyol névvel: a nagyszülei Goáról származnak.

Mivel én otthon voltam, rábíztam a kanapé keresését. Nem tudom, milyen kérvényeket küldött szét, de nem járt nagy sikerrel... Egyetlen srácot találta, akinek nem volt egy referenciája sem, és az adatlapja is elég hiányos volt. Én meg azért óvatos vagyok, különösen két lánynak vigyáznia kell. Így rábeszéltem, hogy inkább menjünk hostelbe.

Így kötöttünk ki első éjszakánkon a White Nest hostelben. Már a check-innél belopta magát a szívembe a hely. A recepciós látva az útlevelemet, megszólalt: "magyar vagy?". Kiderült, hogy ő olasz, beszél "hat nyelven de csak pici magyarul, hogy a szám bizony tátva marad" - hoppá! (csak hogy palyabeát idézzem). Olaszországban az egyik barátjának szombathelyi barátnője volt, neki pedig megtetszett a nyelv, így kezdte el tanulni. És ahhoz képest, hogy nem én tanítottam, egész jól beszéli! :P

Azért első este is találtunk már társaságot, négy CSer vezetett körbe minket a granadai éjszakában. Második jó pont a városnak: szinte minden bárban van többféle vegetárius tapas!

Második reggel korán keltünk, hogy több időnk legyen városnézni. Egy főtéri kávézóban találkoztunk Frankkal a hostunkkal. Ő ajánlotta fel, hogy lakjunk nála két estét, amikor programok után érdeklődtem a városfórumon. Bőven volt közös érdeklődési körünk (élt Indiában több évet, jógázik, mint utóbb kiderült, vegetárius; DJ és kreatív írással keresi a kenyerét). Német pasi, tele jó referenciákkal - szóval elfogadtuk. A lakás pici volt de álomszép kilátással (lásd majd képek). Viszont a hostunkban nagyot csalódtam. A közös pontok ellenére összesen egy órát nem töltött velünk!!! Majdnem enni sem akart, amikor főztünk neki. Számomra ez nem Couchsurfing!!! Ok, hogy az ember egy kanapén aludva megspórol 10-15 eurót a hostellel. De én azért szeretek így utazni, mert biztos pontot jelent a vendéglátó egy idegen városban, és sokkal közelebb kerülsz a helyi élethez, az eldugott autentikus helyekhez, stb. Hát, ez nem jött össze. Nem is tudtam ezek után pozitív referenciát hagyni!

Louisával sem váltak be a számításaim. Szombat reggel egyedül elment városnézni. Én is egyedül bóklásztam. Sok szépet felfedeztem, ami közösen talán elkerülte volna a figyelmemet. De mégiscsak szórakoztatóbb mással felfedezni a várost. Láttam sok fügét, datolyát, kaktuszt. Eldugott gyönyörű kilátókat. Kiüresedett utcán sétálva gitározó cigány fickót. Érdekes volt nézni az ottani cigányokat: nagyon hasonlított a romantikus cigány-képre. Johnny Depp jutott eszembe róluk. Csatangoltam a városképileg legjelentősebbnek mondott arab negyedben, az Albayzínben. De nem fogott meg különösebben.

Délután ismét összefutottunk, hogy együtt menjünk az Alhambrába, ahová én már hetekkel azelőtt lefoglaltam a jegyem, hogy ne tudjam utolsó pillanatban ismét meggondolni magam. A külső részekben azt éreztük, hogy szép, szép, na de megérte ezért ide eljönni??! De a palota belső részeibe érve már nem volt kétségünk. Szájtátva figyeltük a gondosan faragott falakat. Kattogtak a gépek. A tömegek egyre oszlottak, valahogy mindenkinek sikerült elveszni a varázsban. A sokak által lájkolt képről csak annyit: több éjszakányi nemalvás után, egy hosszú nap végén készült, smink nélkül. Semmi utómunka nem érte és nem pózoltunk. Ennyit jelent a hely varázsa...

Este nekivágtunk, hogy autentikus flamencót kerestünk. eléggé lehült ismét a levegő, ami azért van, mert a város fölé magasodó Sierra Nevada csúcsait még hó fedte. A helyiek által ajánlott kis tereken nem találtunk semmit, így hát a barlanok felé vettük az irányt. A barlanglakásokban eredetileg cigányok laktak. Ma már sokféle nép él ott, többnyire külföldi hippik. Majdnem bekéredzkedtünk egy cigány házibuliba, de végül mégiscsak elszállt a bátorságunk. Barangoltunk a szűk járatok közt, míg ismt gitárszóra lettünk figyelmesek. Egy pici bárból jött,  ahol még folyó víz sem volt. Egy mosolgyós kerekarcú kendős cigány néni invitált minket beljebb. krülbelül tizen ültek benn, egy fiatal fülbevalós srác gitározott (Érdekes, hogy a cigány pasiknak ott mindkét fülében jokóra fülbevaló lóg). Nem lehetett több 16 évesnél, de a hangja hihetetlenül erős és machós volt. Mivel fáradtak voltunk, nem sokáig hallgattuk.

Vasárnap ki akarutnk szabadulni a természetbe. Én a közeli Monachilbe vágytam, magamba szívni egy kis hegyi levegőt és fürdeni a tavakban. Louisa inkább tengerparta ment volna. Végül ment is. A hostunk is elhúzott a barátaival a partra, szó nélkül. Jófej. Az én buszom később inult, mint Louisáé. És úgy döntöttem, hogy nem éri meg pár órára elmenni már. Ezért maradt újból az egyedüli barangolás. Sokat beszélgettem a helyiekkel. Nyitottabbak arrafelé az emberek. Azt hiszem, a világszerte elterjedt spanyol sztereotípia a déliekről származik. A kedvencem egy idős bácsi volt, aki nagyon örült, hogy talált valakit, aki segít neki az angol házi feladatában. Most hogy nyugdíjas, unatkozik, így hát nyelvet tanul - mondta. Hálából kicsit körbevitt Sacramontéban, a barlangok között a motorján. Én pedig nekivágtam egy másik hegynek, ahol igazi barlangokban élő hippikbe botlottam. Egészségükre!

Mivel unatkoztam, napközen összeszerveztem egy CS-találkozót estére. végül majdnem huszan jöttünk össze. Ettől a pillanattól kezdtem élvezni a várost, ők bevezettek a helyi életbe. Néhány tapas után elemntünk egy kis klubba (Boogaclub), ahol minden vasárnap jam session van. Azaz minden nap, aznap épp jazzes zenéket nyomtak. Hihetetlen volt nézni, ahogy ott ül negyven ember hangszerrel  a kezében, azt várva, hogy mikor pattanhat fel és kapcsolódhat be. Folyamatosan váltották egymást a zenészek a színpadon. És másik 40 meg csak élvezte a produkciót.

Harmadjára sikerült elmennem Granadába. Paco, egy másik granadai CSer már az első két alkalommal is felajánlotta, hogy aludjunk nála. Még amikor Christoph-fal utaztam, pedig ő nincs is regisztrálva. Csak vasárnap ért haza, de mondta, hogy ha akarok maradni, maradhatok nála. Nem tudtam, hogy akarok-e. Egyet tudtam, Franknél egy napot sem többet. (Ugyan másnap felajánlotta, hogy maradjak még, ha akarok. De nekem ez a fagyos környezet nem való!).

Ismét kitaláltam, hogy elmegyek a városból. De a vasárnapi túra picit feltörte a talpam, úgyhogy kitaláltam, hogy gyors fürdőruhavadászat és irány a part! Ebből csak a fürdőruhavadászatig jutottam. Mire találtam valami megoldást, már túl késő volt elindulni. De elfogadtam Paco meghívását. Jól tettem! A hippi negyedben lakik (a hangulat, amiről hallottam, és amit úgy hiányoltam az első napokban Granadából). Egy óriási ötszobás lakása van, amiből hármat az utazóknak tart fenn. Zuhanymasszázs, óriási tetőterasz viccesnövénnyel. Jó volt ott lazítani. Vacsorázni, reggelizni.

Másnap már tényleg indultam volna haza. De olyan szép idő volt. Akkor jött az ihlet, hogy ha már van fürdőruhám és naptejem, és itt vagyok egy órára a tengerparttól, akkor miért ne mennék még el oda. Nem éri meg egész nap utazni, majd este hullafáradtan megérkezni Madridba. Inkább utazom este!

A hostomnak Almunecasban van egy nyaralója, aminek felajánlotta a kulcsát. De én inkább a közelebb Salobrenába mentem. Nem sűrűn voltam tengerparton. Azt hiszem, csak Belgiumban és Németországban sikerült. Nem is vagyok nagy rajongója... De ez a hely... Elég különleges élmény, amikor 38 fokban sülsz a strandon (a vízbe persze nem mész, mert még jéghideg!) és közben nézed a hófödte hegyeket...

Hogy rövidre zárjam a történetet, este lekés

Címkék:fesztivál

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr382062876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuzsinci 2010.06.08. 13:59:39

ez tényleg rövidre lett zárva, ...este lekés... éééés? :) lekésted a buszt? hogyan tovább?

szciklon 2010.06.08. 14:31:23

Igen-igen, kérjük a végét!
Különben amit írsz, az nekem is dilemma. Nem tudom, hogy jó-e a CSernek, ha nem tudok foglalkozni vele egyáltalán és kap egy kulcsot, de legalább van hol aludnia, vagy csalódást okozok.

uttam 2010.06.09. 01:41:48

@szciklon: szerintem nem probléma, ha előre szólsz. akkor ő eldönti, hogy így szeretné-e vagy sem. de ez a srác maga jelentkezett nálunk, és azt mondta, szombat-vasárnap szívesen, de hétfő 10-től dolgoznia kell.
viszont gyakran volt otthon velünk fülhallgatóval a fülén, ment el a városba az ő barátaival amikor mi és esténként elment tekerni. szóval ha szeretett volna, tudott volna ránk időt szakítani, ez biztos.
és ha előre tudom, lehet, hogy másképp döntünk. nekem fontos az együtt töltött idő.
@Zsuzsi: jajj, nem tűnt fel, hogy ennyire lecsaptam... azt hiszem, sietnem kellett valahová :) a lényeg így is érthető
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS