2010. 06. 11. 17:01 - uttam

Család, vizsgák, kialvatlanság,óriási zaj a házban. Nyűgös vagyok.

Eddig sem volt felhőtlen a viszonyunk a lakótársammal, de most még egy kést belém döfött. Tegnap éjjel, mielőtt indultunk volna táncolni, a számlák mellé csak úgy mellékesen odapöffentette, hogy nem maradhatok hónap végéig, 19-ig ki kell költöznöm....... Ergo van egy hetem, hogy megoldjam az utolsó 10 napom Madridban!!! (Nem, szerződésünk nem volt, a főbérlőt nem is ismertem. Minden csak szóbeli megegyezés alapján zajlott. Így jártam.)

Kedves hogy szólt, nem? Balhézni családdal a nyakamon nem tudtam. Nem is akartam. Nem hittem a fülemnek. Az álmatlanságon és a stresszen kívül nem okozott nagyobb bajt. Még csak emésztettem az információt megoldáskeresés helyett, amikor két barátom máris felajánlotta, hogy lakjam náluk egy hetet, akár többet is, ha kell. Így lesz szép, keretes a történet! Couchsurfinggel kézdtem a madridi életemet, két hétig "kanapékon" aludtam lakás után nézve; és kanapékon is fejezem be. C'est la vie.

AMIKOR AZT HINNÉD, ROSSZABB MÁR NEM JÖHET...
Nos, vicceltem azzal többször (bár cseppet sem találtam viccesnek) hogy szapora barátunk akkor sem tudja türtöztetni magát, amikor itt a családunk. De magam sem gondoltam komolyan. Két hónapja készítem fel erre a látogatásra, hogy ne érje váratlanul a pár napnyi kényszer-cölibátus. Őt is anya szülte, csak van benne ennyi jóérzés - gondoltam.
Hát nincs! Az éjjel kétszer ébresztett minket vad csengetéssel, persze kulccsal a kezében. Harmadszorra ügyesen bejutott magától, csak épp egy csajszival. (na jé!) Csapkodta az ajtót és hangosan bömböltette a zenét. Én közben készülődtem, hiszen vizsgára kellett mennem. NÉGYSZER nyitotta rám az ajtót!!! Zöld utat engedtem, majd visszamentem. További kétszer történt meg, kopogás nélkül... És akkor rákezdtek a "testedzésre". Állítólag azután hogy elmentem vizsgázni, még másfél óráig nyomták - hogy nem rekedt be. Majd köszönés nélkül elmentek... édesanyám mellett.

Azon már meg sem lepődöm, amit anyum mesélt. Én két nap alatt gyönyörűen kisúroltam az egész lakást, és amióta itt vannak, anyu miatt csak még nagyobb a rend. Majdnem elájult, amikor hazaért és látta a konyhát! Én ebben éltem több mint 4 hónapig, de szerettem volna, ha ők ezt nem tapasztalják meg. Sajnálom!

Ha nem lett volna vizsgám és családom, azonnal elmentem volna. Így még maradok, de hétfőn összepakolok. Szerencsére a két kanapém hamarabb is rendelkezésemre áll. Ez jó érzés! A kauciót még addig vissza akarom szerezni, amíg a családom itt van. A hétfői vizsgám miatt vasárnap este még nem merek költözni, de amint lehet, örökre elbúcsúzom ettől a pokoltól! A kaució miatt még kicsit aggódom (februárban is ezért nem költöztem el az első napom után), de igyekszem még elintézni, amíg itt van a család. Bár látszólag neki semmi sem szent! És a kulcsátadásra is remélem, hogy eljön velem valami erős férfiembör. És most jön ám a megkönnyebbült sóhaj a végére! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr722074584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS