2010. 06. 29. 09:41 - uttam

 

Először Estrechoba költöztem Juanhoz. Már ismertem a lakását, hiszen jópárszor szereltünk együtt bicajt vagy főztünk. A környékkel is tisztában voltam, a harmadik vendéglátóm ezen a környéken lakott anno - az a kerület, ahol Madrid egész kisvárosinak tűnik. Persze a lakás nélküle nem volt ugyanaz – de így is ezerszer jobb helyem volt, mint ahol hónapokig laktam.
Az utolsó napon sikerült egy kicsit összekapnunk, de már megbeszéltük. Ő is ideges volt, pár hát múlva költözik Berlinbe. Remélem, ott találkozunk! (Már ha összejön ez a berlini lehetőség is, amin dolgoztam).
A meglepetést Alvarado okozta. Magát a metróállomást már ismertem, számtalanszor sétáltam vagy tekertem el mellette. De nem mentem mélyebben ebe a barrioba. Szinte csak latin-amerikaiak lakják, és nem tartják biztonságos környéknek. (Nem szeretem a rémmeséket, de tény, hogy Marcót egyszer már kirabolták pár sarokra a házától egy nagy késsel). Miből lehet látni hogy csak latinok lakják? A kocsikból, a boltokból, kitárt ajtók és ablakok mögül mindenhonnan bacchata bömböl. (Egy magafajta bacchata-kedvelőnek kész paradicsom!) Gyerekek fociznak az utcán, idős bácsik üldögélnek a sarki közért előtt és érett korú házaspárok táncolnak az erkélyen. Mintha nem is Európa lenne!

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr942117919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS