2011. 03. 29. 09:25 - uttam

Kedd reggel van. Megint későn feküdtem. Álmosan bebotorkálok órára. Arra az órára, amiről a tanárnő rendszerint késik fél órát. Kivéve amikor én kések...

Azzal fogadnak, hogy ne csináljunk semmit, tegnap kaptak egy e-mailt, miszerint tűzriadó lesz.

Rögtön előröppentek az oslói emlékeim az éjszakai-hajnali időmérős ázós-fázós pizsamás tűzriadókról. Emlékszem, a nemzetközi est rendezőjeként is szívtam a fogam, hogy a kiállítótérben (beton épületben!!!) nem volt szabad A4-esnél nagyobb papírlapot kirakni... Kezdem megérteni, hogy volt értelme!

08.29-kor megszólalt a tűzjelző a BTK Egyetem u. 2. szám alatti épületében. Olyan halk hangon, mintha csak egy távoli telefon csörgött volna. Ha nem készültünk volna fel rá, biztosan nem vesszük észre. Így összepakoltuk a dolgainkat, és elindultunk. Elvileg 6 percünk volt az épület elhagyására. Előre megbeszéltük, hogy melyik lépcsőfordulót használjuk.

Igen ám, a gond csak ott volt, hogy mindenki ugyanazt a szárnyat akarta használni! Mi az épület bejáratától lehető legmesszebb eső szegletben voltunk, mégis egész hamar kiértünk. Az alsóbb szinteken kisebb dugó alakult ki, ami cseppet sem volt kellemes a terjengő füstben. (Egy különbség a norvég riadókkal szemben: itt nem csak szimulálták a tüzet, valóban tűz volt: egy a pincében, egy másik pedig ismeretlen helyen.)

Továbbá hiába van a BTK-nak két kétszárnyas ajtója egymás mellett, mindenki ugyanazon a fél szárnyon akarta kipaszírozni magát. A portásnak kellett szólni, hogy nyitva van a másik kapu is. És mit csinál ilyenkor a jó diák? Arra megy, amerre mondják neki. MINDENKI! A portás bácsinak ismét szólnia kellett, hogy azért a másik irányba is mehetnek páran. (Megjegyzem, egy harmadik kijárata is van a háznak, nem tudom, azt miért nem tartották készenlétben).

Kint szájtátva álltak a népek a "dohányzófal" mellett. A dékán úrnak kellett egyenként megkérnie a kedves s intelligens diákokat arra, hogy lehetőleg ne az épület tövében gyülekezzenek. A katasztrófavédelem kicsit távolabb állomásozó emberei könnyeikkel küszködtek, olyan viccesnek találták az értelmiségi NYÁJat.

Kicsinyke kétszáz fős nyáj volt ez. Elvileg azért kezdték nyolc után, hogy a későn jövők is megérkezzenek. Azt akarták kipróbálni, mennyi idő alatt ürül ki ténylegesen egy teli épület. Kéééééérem szépen, egy reggel nyolcas órán mióta van teljes létszám?! A valamire való bölcsész fel se vesz reggel nyolcas órát... "Csúcsidőben" talán ezernél is több diák lézeng az épületben, de ez hajnalok hajnalán úgysem fog kiderülni.

Suszczynska tanárnő még soha nem vett részt tűzriadóban. Ahogy láthatóan a diákok nagy része sem. Gimis éveimből rémlik egy kötelező biztonsági okítás minden év első osztályfőnöki óráján, amiről előszeretettel ellógtunk.Norvégiában érkezéskor egy többtíz oldalas előírást nyomtak elénk, amit bizony ismerni kellett. Minden szabályozva volt, minden szintnek több felelőse volt. És bizony ott ügyeltek arra, hogy valóban a lehető legmagasabb létszám vegyen részt a kiképzéseken, ezért választottak korahajnali időpontot. Nagyon szívtam a fogam miatta, szidtam őket ízes magyar nyelven, nem kevés káromkodást megtanultak a kedves barátaim ezeken a hajnalokon. Túlszabályozott? Igen. De most látom, hogy ha másképp van, az sem jó.

Annak örülök, hogy nem fordítottam különösebb energitá arra, hogy fel is ébredjek, mielőtt beérek az egyetemre. Kár lett volna! :P

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr892781125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS