2011. 07. 10. 23:55 - uttam

Mit csinálhat az ember, ha már tartósan 30 fok felett van a lakásban, és egy ideje semmilyen értelmes tevékenységet végezni nem képes? És ha ráadásul egész nap nem tudja kiverni a fejéből az ehhez passzoló német slágert...? A ventillátor elromlott, légkondit talán a következő században építenek be, az ablakokat későn sötétítették be, a finom hideg meggyleves s a házi fagylalt is elfogyott, és kevesebb ruha már nem is lehetne az ember lányán.

Hát én elkezdtem elkezdtem olvasgatni, egy madridi legyezővel a kezemben - amivel már korábban tanítottak "helyesen bánni". A legyező ugyan távol-keleti találmány, mégis a spanyolok fejlesztették művészi szintre a használatát. Gondoltátok volna, hogy egy egész szappanopera elmesélhető ezzel az egyszerű eszközzel? 

A 19. században a hajadon hölgyek csak gardedame-juk, egy szülő vagy idősebb családtag kíséretében hagyhatták el a házat, akik minden lépésüket figyelték - persze csakis a jó hírnév megőrzése érdekében. Persze a fiatalok akkoriban sem voltak kevésbé találékonyak, mint manapság. Magyarországon a diszkrét zsebkendő-jelelést terjedt el (gondoljunk csak az Elvesztettem keszkenőmet kezdetű népdalra); Spanyolországban pedig az új Szerelem-nyelv a legyezőbeszéd lett. (Ami a tévhittel szemben nem a nők privilégiuma volt: az uraknak is lehetett diszkrét fekete legyezőjük.) Képzeljétek, rafinált gesztusok, melyeknek egyetlen célja az érzelmek kifejezése...

Bal kézben tartva azt jelenti, nyitott vagyok a kalandokra. Jobb kézben pedig azt, hogy el vagyok legyezve. A lassú kimért legyezés lehűti a versenyzőt: nem érdekelsz, házas vagyok. A csukott legyező átvándorol egyik kézből a másikba: tudom, hogy másokkal is flörtölsz, te szemét! Azt is tudtára adhatjuk a kedvesünknek, hogy épp figyelnek. Sőt, ennél jóval többet is. "Beszélnünk kell!Találkozunk későbbÖtkor. Ott a parkban a padnál. Akkor majd megcsókolhatsz. Ha türelmetlen vagy, beszélj az apámmal. Kövess! De csak akkor, ha komolyak a szándékaid. Mondd, szeretsz egyáltalán? Te tetszel nekem, de bizonytalan vagyok. Azonban mással nem érdekel. Ha nem szeretsz, élni sem akarok. Szóval, elveszel feleségül?" Lenyűgöző, nem? 

Csak két dolgot nem értek: ha ez a rejtett nyelv generációról generációra, szájhagyomány útján öröklődött, akkor hogy maradt titok? És miért nem egységesítették, egyértelműsítették a kusza jelzéseket? 

Talán mert akkor eltűnik a báj, a játék, az izaglom? Verbálisan vagy szavak nélkül, az udvarlás lényege veszne el.

Ez a szép benne. S egyéni interpretációk mindig is vannak és lesznek. Mint például ez itt:  

(Ugye nem kellett spanyol nyelvtudás az értelmezéséhez? =)

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr183056232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS