2012. 02. 19. 11:10 - uttam

Madridban már legalább 3 éve tombol a kizomba-láz, itthon (sőt, meglepő módon Németországban is), még csak most kezdik felfedezni. Számtalanszor próbáltam az elmúlt hónapokban elmagyarázni, hogy miről is van szó. Kizomba. – Ja, ja, tudom, zumba – érkezett rá a válasz. Nem, KI-ZOM-BA. Ez más. Aha, jó, Zumba…
Feladtam.

De sokáig engem sem érdekelt…. Nem tetszett a zenéje! Ha a bachatáé nyálas, és azzal nehezen barátkoztam meg, akkor ez egy übernyálas pop!! Nem tetszett, hogy minden madridi barátom rákattant, és már nem jönnek velem salsázni. Nem tetszett, hogy ennyire közel táncolják. („Casí sexo” – mondá egy barátnőm. Az.) Nem táncolnám akárkivel, és azt sem szeretném, ha a párom mással táncolna. Már a bachatánál is hasonló véleményen voltam.

De az elmúlt egy évben elkezdett érdekelni… Lassan megszokta egy zenét, és amikor láttam a francia Georges-t táncolni, már kifejezetten tetszett. (Naná hogy azóta én ugyanígy nyomom, a megfelelő férfivel persze. :P) Egyre gyakrabban kacsintgattam workshopok felé is. Pl. nénikémmel Berlinben kétszer mentünk el - majdnem. Persze az nem lenne olyan kúl, ha én táncórára járnék. Nos, nem is jutottam el végül soha. Azt hittem, a kizomba is egy olyan dolog lesz, ami mindig kerülget, meg elhúzzák a mézesmadzagot előttem, de soha nem lesz belőle semmi.

Az alaplépésével tisztában voltam, régi szép időben, amikor még Marcoval zene nélkül táncoltunk az utcán, egyszer ez fura mozgás-ritmus kombinációra rákérdeztem, hogy az mi. Pironkodva - hiszen addigra már mutatott nekem kizomba videókat, és én kijelentettem, hogy na ezt én nem!!! - bevallotta, hogy mi ez.

Ennyit az előéletemről. Kanyarodjunk vissza a portugál szálhoz.

A kizomba egy angolai tánc, Magyarországon gyakran az angolai tangónak is hívják, nem ok nélkül. Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy sejtsük, Angola utána a gyarmat „anyaországa”, Portugália a legautentikusabb forrás. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor még a plázában (ahová mozizni mentünk) is kizomba szólt a boltokban. Innen szemlélve hihetetlen, de ott ez így megy.

Ricardo, a vendéglátóm este 10-kor elment salsa órát tartani. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy bekukkantsak. A további tervünk az volt, hogy elmegyünk egy Chorinho-estre. A Chorinho különféle európai eredetű brazil táncokat egybefűző zenei stílus. Nagyon későn érkeztünk meg, már belépőt sem kellett fizetnünk. De fergeteges hangulat volt. Élő zene stílusos zenészekkel. Még rajtam volt a kabát és a táska, amikor már fel is kértek táncolni, nem kellett hozzá külön meghívó. Igaz a srác egy kicsit visszahőkölt, amikor mondtam, hogy „Eu nao fallo Portugés” vagy valami hasonló. Sőt, még brazil táncokat sem táncoltam soha. Ennek ellenére tánc közben már felcsillant a szeme.

A hangulatról távolról sem árulkodik, de illusztrációnak megteszi:

Utána megállás nélkül táncoltattak. Leginkább forróra pörögtünk, néha bedobtak egy-egy samba betétet vagy valami tangó szerű számot. Rengetegen elkérték a számom, és felajánlották, hogy megmutatják nekem a várost. Összebarátkoztam egy argentin lánnyal is. No de én a hostomtól függtem.

No de egyszercsak elhallgatott a zene, és azon kaptam magam, hogy egy táncot sem sikerült táncolnom Ricardoval. Bosszantott, mert kíváncsi voltam, hogy teker. Néhányszor a szemére is hánytam, mert én szám közben mindig kerestem. Arról nem tehetek, hogy felkértek gyorsan.

No de hazaérve…. Fagyiztunk, mi mást!!! :D Majd letusoltam, meg letusolt. Mire végzett, én már el is aludtam, hiszen nagyon kimerült voltam. De bekopogott a szobába, hogy alszom-e, mert ő azt tervezte, hogy akkor táncolunk még egy kicsit. Ha már a Casa de Lafoesben nem sikerült. Micsoda??? Éjjel két óra van!!! Én meg álmos vagyok.

No de nem akartam bunk* lenni, ezért azt mondtam, tegyen be zenét, hátha az kicsalogat az ágyból. Kicsalogatott.

És dobpergés: így történt, hogy már nem vagyok ártatlan. Kizomba-ártatlan. Mezítláb, pizsamában, a nappali szőnyegén, sötétben... legalább 3 órán át táncoltunk kizombát és tarraxinhát. (Aki nem ismeri, nézzen utána!) Azt vártam, hogy majd elmagyaráz egy-két alap dolgot. De csak a kezemet állította be és közölte, hogy „Csitt, ne beszélj, majd én vezetlek”. Vezetett. Ahhoz képest, hogy soha nem táncoltam ilyet, teljes bizalommal követtem mindenben. Nem is olyan kényelmetlen, mint amilyennek tűnt.

Azt még mindig nem tudom, hogy Riki hogy táncol salsát, merenguét, bachatát, reggaetont, cumbiát… De ő vette el a kizomba-szüzességem, és ez már így is marad. ;)

P1070348.JPG

A képeken feltűnő és a Chorinhós videón is látható fiatalemberrel én is táncoltam ám, nem is egyszer. ;)

P1070353.JPG

Másnap Joao az általam javasolt salsa hely helyett ebbe az autentikus brazil bárba vitt. Ahol egy remek zenekar játszott, a világ legszexibb (beszéd)hangú énekesével, higgyétek el; és mindenféle emberek ropták ott a forrót. Egyébként a forró is egy brazil tánc.  Egy kis salsa tudással és némi ritmusérzékkel teljesen jól követhető. Ha a pasi tud vezetni, persze. Funanát, azaz „afrikai merenguét” már táncoltam egyszer Ricardoval a folyóparton, az utcazenészek legnagyobb örömére. Erre itt is sor került megint. Eddig nem vonzott a latinók brazil-portugál vonala. De azért van benne, van bennük valami. ;)

P1070217.JPG

Ugye? ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr474134043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Legutóbbi hozzászólások

RSS