2011. 09. 02. 10:03 - uttam

Potsdamban voltam egy média szemináriumon. Nem csalódtam.

Persze nem is mentem nagy elvárásokkal... Mindent fizetett (utólag kiderült, hogy még a taxit is irathattam volna a számlájukra) - s nekem csupán annyi volt a célom, hogy kapcsolatokat építsek, s közben a hátrahagyott berlini kapcsolataimat is ápoljam. Ez bejött.

No de kicsit részletesebben.

2011. 08. 31. 09:34 - uttam

Tegnap kaptam egy rádiós körlevelet a Super8mm fesztivál szervezőjétől, miszerint MI is leszünk, és jó lenne, ha pl. Utah is csinálna riportokat a résztvevőkkel, nézőkkel, stb.

A meglepő: megtiszteltetésnek vettem, hogy a megannyi műsorkészítő közül ki lettem emelve.

Hogy ez miért meglepő? Régebben bosszantott, leharaptam volna a fejét, ha valaki nem jegyzi meg elsőre, hogy CSAK HÁROM betű. Nem olyan bonyolult. Utáltam, hogym indenhol betűznöm kell, és hogy akkor sem éritk meg. De különösen sértett volna, ha olyan ismerősöm teszi ezt, aki már számtalanszor láthatta - helyesen - leírva a nevem. A fenti ámmerikaji változathoz pedig kellemetlen gimis emlékek fűznek, ti. magyaróra: feleltetés.

* * * *

Mielőtt kimentem külföldre, az érdeklődési/kutatási körömnek megfelelően számtalan beszámolót olvastam fiatalok tollából, akik hosszabb rövidebb időt töltöttek egy, vagy akár több országban. Végigkísértem, hogy milyen személyiségfejlődésen mentek keresztül. Az embert nagyon sok minden motiválhatja a helyváltoztatásra - és a legtöbbünket nem anyagi okok vezérlik. Egy új kultúra megismerése, a bizonytalanságérzés okozta adrenalin, a kiszakadás, a "liminalitás" (az, hogy sem ide, sem oda nem tartozom - egy olyan állapot, ahol igazán önmagam lehetek), a kalandvágy...

Kis részleteiebn próbáltam összegezni a madridi, oslói és berlini tapasztalatokat, de igazán akkor jött a számvetés, amikor hazaértem. Éreztem, hogy valami nagyon más lett, de nehezen tudtam papírra vetni...

Íme a fenti példa: régebben ragaszkodtam a nevem pontos ismeretéhez, most már örülök, ha valaki rám gondol akármilyen néven is; és hallgatok akármire, ami némileg hasonlít - hiszen számtalan név volt, amit én sem jegyeztem meg az első pár alkalommal...

 Ugyanez mondható el a hazámról. Régebben hülyének tartottam azt, aki nem tudja, hogy mi Magyarország fővárosa, esetleg nem érti, s nem a szóvicc kedvéért, hogy ez egy ország, vagy összekeveri Szegedet a Szigettel. Azóta rájöttem, hogy bizony én sem ismertem eddig Lisotho vagy Bhután fővárosát, s még annyi hiányosságom van... Előtte is szívesen meséltem, de azóta sokkal türelmesebben okítok.

Az álladó úton lét, az otthontalanság gyakran nehéz és fárasztó. Ugyanakkor ad egy olyanfajta rugalmasságot is, amit az élet sok területén lehet kamatoztatni. Madrid előtt az otthon melegében nevelkedtem, egyetemre is a szülővárosomban jártam - néha utazgattam, de nem kellett hosszabb távon egyedül feltalálnom magam. Azóta éltem albérletben (olvashattátok részletesen, hogy milyen lakótársat sikerült kifognom), igazi Hollywoodi-filmes (csak épp) norvég campuson és családnál is. Voltam diák, kutató és jómunkás embör. Hátizsákos, nagybőröndös és tarisznyás.

Azt hittem, toleráns vagyok és rugalmas. De előtte nem tudtam, hogy mit is jelentenek ezek a szavak. Igen, összességében azt mondhatom, hogy I'm flexible azóta (a katalán diákom sokat emlegetett szavait használva). 

De ennek az ellenkezője is igaz: nagyon is megtanultam a határaimat. Megismertem, hogy meddig mehetek el, hogy mi az, amit még toleranciából meg szabad engednem, vagy mi az, ami már a saját identitásom veszélyezteti. Hogy külföldön mégiscsak magyar vagyok a szívem mélyén, még ha kicsit német is - és kitapasztaltam, hogy ebből a magyarságból mennyit tudok és mennyit szeretnék feladni.

* * *

Ám legyen: Utah megy a Super8mm Fesztiválra rádiózni s blogolni. Jöttök ti is? :)

2011. 08. 03. 02:20 - uttam

A családom egyik része ingatlanban utazik. Az idők során én is egészen képbe kerültem a német piacot illetően, de ma nénikém olyat mesélt,... Na mindjárt elmondom, hogy milyet: itt létezik egy olyan ingatlan-törvény, mely szerint ha egy albérlőt zavar a "fürdőkádban való hangos szellentés (és szinonímái)" vagy a "vécébe történő hangos csorgatás", akkor le lehet alkudni  bérlemény árából. Őőőőrület!

Persze bíróságon be is kell bizonyítani, hogy a zavaró tevékenység fennált; hogy milyen gyakorisággal fordul elő és mennyi ideig tart. Erre végre mondhatom, hogy ROFL.

2011. 07. 31. 17:36 - uttam

Most, hogy már harmadízben szöktem meg azért, hogy megfelelő körülmények közt táncolhassak, azt hiszem, ideje megosztanom a világrengető salsa-bölcsességem...

M A D R I D

Csupa nagy betűvel!!! Madrid éjszakai élete legendás... Egyesek Milánót vagy Londont tartják a salsa európai fővárosának, szerintem Madrid az. Mondom ezt úgy, hogy még soha nem jártam semi Milánóban, sem Londonban. =D (Olaszokkal volt szerencsém tácolni párszor. Ha mondhatok ilyet: 9 danke!)

A tévhittel ellentétben a spanyolok NEM táncolnak. Picit sem. Otthon meg pláne nem. Azonban Madridban rengeteg latin-amerikai bevándorló él. Akiknek vérükben van a ritmus, és a családi tűzhely melegében lesték el a mozdulatokat. Egyáltalán nem állítom, hogy mindegyik latino született táncos lenne. De mindenkinek jó a ritmusérzéke, és cumbiára vagy merenguére mindenki rázza. Nem ciki.

Ha már a tabuknál tartunk...

2011. 07. 10. 23:55 - uttam

Mit csinálhat az ember, ha már tartósan 30 fok felett van a lakásban, és egy ideje semmilyen értelmes tevékenységet végezni nem képes? És ha ráadásul egész nap nem tudja kiverni a fejéből az ehhez passzoló német slágert...? A ventillátor elromlott, légkondit talán a következő században építenek be, az ablakokat későn sötétítették be, a finom hideg meggyleves s a házi fagylalt is elfogyott, és kevesebb ruha már nem is lehetne az ember lányán.

Hát én elkezdtem elkezdtem olvasgatni, egy madridi legyezővel a kezemben - amivel már korábban tanítottak "helyesen bánni". A legyező ugyan távol-keleti találmány, mégis a spanyolok fejlesztették művészi szintre a használatát. Gondoltátok volna, hogy egy egész szappanopera elmesélhető ezzel az egyszerű eszközzel? 

2011. 07. 03. 12:39 - uttam

A 40 fok és páratlan naplementék helyett itt maradtam az esőben... (Norvég nyááár!)

Az elmúlt napok idegeskedése kicsit kibillentett a lelki egyensúlyomból. Tettek helyett most ismét marad az elvágyódás, a nosztalgia. (A német metrókon tanultam egy találó kifejezést: Fernweh..., vagyis a honvágy mintájára alkotott "messzivágy".)

A kiadós eső után elmentem táncolni. (A lakás közelében van egy szuper terem, ahol egész nyáron táncolhatok kedvemre!) 

Az óriási tetőtéri ablakokon keresztül

2011. 07. 02. 13:33 - uttam

Alapvetően azt tartom, hogy a lehetőségek nem az égből pottyannak, lehetőséget teremtenünk kell... Továbbá abban is hiszek, hogy ha valami összejön, az nem véletlen. Akkor arra a tapasztalatra szükségünk van, még ha abban a pillanatban értelmetlennek látszik is.

 

Így volt ez az újabb madridi kalanddal is. Kicsit belefáradtam a szegedi létbe, s hirtelen impulzus(ok) következtében

2011. 07. 01. 23:23 - uttam

Pár órán belül indul az újabb kis kaland, Madridban. Vagy nem?!

Hirtelen döntés volt: persze, hogy nem lehet zökkenőmentes. És igen, ma fáradt vagyok, sőt kimerült és hisztis. De van, amihez ragaszkodom. Lehet, hogy öregszem, és nem vagyok már olyan rugalmas.

Aludhatok rá még szűk 4 órát. Még jó, hogy kivételesen olyan flancos jegyem van, amit visszatérítenek, ha... :) 

2011. 05. 29. 10:40 - uttam

Egy ideje összeesküvést sejtek...keksz-témában... Pár hónapja az az érzésem támadt, hogy sokkal több szív van a Győri Édesben, mint más egyéb. Nektek nem tűnt még fel? Már nem bírtam tovább elvisleni a kételyt, ezért ma fogtam magam, vettem egy zacskót és megszámoltam. Íme a bizonyíték:

szív = 23 db

ovális = 11 darab

rombusz = 6 db

kör = 4 db

háromszög = 3 db

Mindez 180 grammnyi Édesben. Milyen jó marketing!!! Biztos megkérdezték az embereket, hogy melyiket eszik a legszívesebben. Persze az íze mindnek ugyanaz, de őszintén szólva én is a szivecskékhez nyúlok elsőként.

Más magyarázatot nem találok rá, hiszen a reggeli kávéba a rombuszt a legjobb tunkolni, a feng shui szerint pedig a kör a nyerő.

Szeretjük a szíveket,  s nem csak tavasszal. Pedig nem is hasonlít a valódi szívünkre.  (x2 + y2 − 1)3 − x2y3 = 0 ?!

 

Jó estét nyár, jó estét szerelem!

2011. 04. 09. 17:53 - uttam

A tegnapi Tündérground koncert kicsit visszavitt a múltba. Amióta hazaköltöztem, a zenei ízlésem mintha egy kicsit beszűkült volna. Ezt az időhiánynak tudom be, hiszen a keveset, ami felett szabadon rendelkezem, úgy osztom, hogy mindig jusson a lelkem latin részének. Egyszerűen szükségem van rá. Jobban, mint a levegőre...

De jó volt egy kicsit visszamenni a pre-spanyol időkbe! :)

 

 

 

  

2011. 03. 29. 09:25 - uttam

Kedd reggel van. Megint későn feküdtem. Álmosan bebotorkálok órára. Arra az órára, amiről a tanárnő rendszerint késik fél órát. Kivéve amikor én kések...

Azzal fogadnak, hogy ne csináljunk semmit, tegnap kaptak egy e-mailt, miszerint tűzriadó lesz.

Rögtön előröppentek az oslói emlékeim az éjszakai-hajnali időmérős ázós-fázós pizsamás tűzriadókról. Emlékszem, a nemzetközi est rendezőjeként is szívtam a fogam, hogy a kiállítótérben (beton épületben!!!) nem volt szabad A4-esnél nagyobb papírlapot kirakni... Kezdem megérteni, hogy volt értelme!

2011. 03. 27. 10:16 - uttam

Avagy a gyors "hazaruccanás" Berlinbe...
Érdekes, hiába lakik ott a családom, hiába fűz régi viszony Berlinhez, mégsem annyira otthonom, mint TudjátokMelyikVáros. Nem áll rá a szám. A lényeg az, hogy hirtelen felindulásból visszalátogattam.

Szóval Berlin. Épp kezdtem megőrülni, örlődtem a család, Nadja (a volt főszerkesztőm) és egy pesti barátnőm között, aki időközben Berlinbe költözött a kedvesével. A cuccaim három helyen, ők meg versenyeztek egymással a kegyeimért. Nem miattam, csak azért, hogy azt mondjam, náluk érzem magam a legjobban.

Amikor apu is megérkezett, teljes lett a családi kavalkád. Egy kis nyugalomra volt szükségem, ezért hová megy a rendes kislány...keres egy nagy plázát, hogy kikapcsolódjon. A szándék bennem volt, de se türelmem, se pénzem. Úgyhogy inkább kimentem sétálni. Félve ugyan, mert a Potsdamer platznál már többször eltévedtem. Közben elhaladtam egy angol turistacsoport mellett. Az idegenvezető széles mozdulatokkal hadonászott a semmibe.

- Arra van a Dóm - mutatott egy nagy csillogó toronyházra. Na ja, biztos arra lenne, ha lehetne látni bármit is. - Arra meg a tévétorony. Innen 300 m séta a brandenburgi kapu (nehogy véletlenül is megtegyék azt a 300 métert együtt), ott az üvegfalon túl pedig Siona látszik.

2011. 01. 31. 23:38 - uttam

Szeretem a Berlin-Budapest vonatot. Egészen kicsi kori emlékek fűznek hozzá, amikor utaztunk az Apuval, és ő egész éjszaka csak mesélt, és mesélt, és mesélt. Helyekről, történetekről, történelemről...és én hallgattam. Aztán hipp-hopp megváltozott a rendszer és felmentek az árak. (Mindebből persze kicsi Uta csak annyit vett észre, hogy végetértek az "Orient Expressz"-kalandok.)

De egy ideje megint olcsó!

2011. 01. 26. 08:54 - uttam

Nem tudom, mondtam-e már, de új kedvenc spanyol szavam van: BURBUJA. Ami annyit tesz, szappanbuborék. Soap bubbles. Seifenblasen. <3 A (szögedi) boszorkányok (bruja) játéka ;)

 

 

 

 

 

 

2011. 01. 23. 20:41 - uttam

...hogy mit hoz a jövő! Egy órája még azt hittem, holnap vizsgázom. Hát nem. Maradhattam volna még kint. De minek halogatni a halaszthatatlant? Hazajöttem.

"(...) Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

2011. 01. 23. 14:41 - uttam

Élveztem a lágy napsütést, ami finoman melegített, amint átértünk a határon. A sugarakból a távolban körvonalazódott a bazilika. Sóhaj. Egy évvel ezelőtt hihetetlen boldogságban kezdtem el felfedezni a Retiro parkot és az új életemet. Azóta lett a vasárnap a kedvenc napom - és már nemcsak Madridban.

2010 január 22-én este nyolc előtt pár perccel landoltam Madridban. Tele félelemmel és aggodalommal. 2011. január 22-én este nyolc előtt pár perccel indultam el Berlinből. Közben eltelt egy év

2011. 01. 20. 01:32 - uttam

Most utaztam először úgy ("otthonról"), hogy nem kellett két pénztárcát vinnem. Miért nem? Mert pénzt váltanom sem kellett. Hogy ez mennyivel kényelmesebb így... :)

2011. 01. 17. 15:08 - uttam

Madrid az, ahol vasárnap mindig süt a nap. Madrid az, ahol a kedvenc indiai zöldségesem még több mint fél év távlatából is megismer. Madrid az, ahol egy berlini barátnőmmel van találkám egy foglaltházban, de véletlenül még 15 baráttal futok össze ugyanott. Madrid az,

2011. 01. 15. 12:09 - uttam

Nem hitem volna, hogy ilyen lesz... Elképzeltem, ahogy a sebesség hátravág, legalább az első pillanatban. Vagy hogy elmosódik a táj. Hogy rázkódunk együtt.... de nem.

A cikázó villámok a vonat körül sejtették. (Kíváncsi lennék, hogy néztünk ki kívülről). Mégis az egyetelen, ami teljes bizonyossággal mutatta a sebességet, az a kijelző volt.

 

Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Képek

Nincs megjeleníthető elem

Legutóbbi hozzászólások

RSS

süti beállítások módosítása