Október óta próbálom elintézni a tanulmnyi szerződésem. Sikertelenül. Azt mondták, majd itt... hát, innen nézve sem egyszerűbb a helyzet. Felvettem három létező órát (nem elhanyagolható részlet, hisze az első körben sikerült kifognom a listából a nem létezőket), de rögtön óriási sokk ért: ebből kettőn nem értettem egy szót sem. A harmadik angolul volt. Nincs mese, más után kell nézni. Egy idő után már nem az érdeklődési körömnek megfelelően választottam, hanem csak egy kritérium volt: értem-e a tanárt. De elégedett vagyok az eredménnyel.

1. Publicity communication. Azaz reklám óra. Az elméleti részen majd' elalaszunk, pedig nincs olyan korán... A gyakorlati rész akár jó is lehetne, ha nem lennék nagyon fiatal és nagyon "buta" emberekkel körülvéve. Tudom, hogy én valamivel régebb óta nyűvöm az iskolapadot, és tapasztalatom is több van...de gyakran rá kell döbbennem arra a bizonyos generációs szakadékra. (A minap leközépkorúztak - szerintük minden, ami 20 felett van, mér középkorú - nem szeretném tudni, hogy hány évesek...) Spanyolokkal vagyok körülvéve a munkacsoportban, de maga az óra angolul van, tehát ragaszkodom hozzá! (angol=biztosan le tudok vizsgázni belőle)

2. Comunicación Audiovisual de Iberoamerica. Egyszerbben megfogalmazva: latin-amerikai filmtörténet. A professzor érthetően beszél, a filmeket be tudom szerezni felirattal. Az elméleti óra lassan telik, és mire megnézzü a filmeket is, besötétedik. De legalább tudom követni, és nem kell hétről hétre stresszelnem miatta. Múlt héten Disney-t néztünk (Los tres caballeros), angolul!!! De rájöttem, hogy Donald kacsánál mindegy, milyen nyelven beszél. Jól jött az a spanyol felirat hozzá :)

3. Periodismo Internacional. Nemzetközi újságírás. Külföldi tudósító-képzés. A legnagyobb falat mind közül... A tanár érthetően beszél, és diákat is használ. A témák érdekes, és mint első órán tapasztaltam, igen heves érzelmeket váltanak ki. Az elméleti órákat könnyű követni (amikor a tanár beszél), leköt.... de a gyakorlat!!! Teljesen sokkolt. Nem tudom, hogy pusztán a nyelv-e az oka, vagy a teljesen különböző felépítés - ami még az anyanyelvemen is kihívást jelentene. Otthon viszonylag szabad témában dolgozhatunk, OTTHON, NYUGIBAN, ajd órán megbeszéljük a hibákat. Itt az órán kell megírni az adott témájú cikkeket (2 cikk, azaz 80 sor/ óra) SPANYOLUL. És a tanár otthon kijavítja. Hihetetlenül idegesítő hallgatni a többiek pötyögését, amikor koncentrálni kellene. Persze, olyan szempontból jobb, hogy nem kell otthon vele dolgozni. De én szívesebben ülnék rajta, hiszen nekem nem fél perc kipréselni egy helyes mondatot magamból. De lehet, hogy a munkamódszeremen is változtatni kell: az első alkalommal angolul olvastam a cikkeket hozzá, a fejemben magyarra átültettem, majd magyarról spanyolra fordítgattam. Lehet, hogy könnyebb lenne spanyolul nekirugaszkodni? Mindenesetre elhatároztam, hogy mától minden nap veszek egy spanyol napilapot. Hiszen az újságírói szaknyelvet csak így sajátíthatom el.

Három kurzus. Ez kevések tűnhet, de az otthonival ellentétben ez 12 óra(720 perc) egyetemi elfoglaltságot jelent, amin felül otthon is kell készülni rá. Viszonylag szerencsés voltam, hogy sikerült ezt az időt két napba összezsúfolni. Így a fennmaradó időben tudok utazni (már ha lesz pénzem), spanyolt tanulni vagy dolgozni, ha akad valami.

Persze közben az otthoni életem sem állhat meg. Mindenféle kavarodás van, amit igyekszem innen messziről megoldani és kibogozni. Lassan zárul a kurzusfelvétel, és angol szakon még mindig nincs egy darab órám se. Miért nem hirdetnek több előadást? Nem, a Gender Studies NEM érdekel...