A tegnapi Tündérground koncert kicsit visszavitt a múltba. Amióta hazaköltöztem, a zenei ízlésem mintha egy kicsit beszűkült volna. Ezt az időhiánynak tudom be, hiszen a keveset, ami felett szabadon rendelkezem, úgy osztom, hogy mindig jusson a lelkem latin részének. Egyszerűen szükségem van rá. Jobban, mint a levegőre...
De jó volt egy kicsit visszamenni a pre-spanyol időkbe! :)
Madridban még folyamatos belső késztetést éreztem új és új dolgokat megismerni: ebben benne volt a salsa is, bár az elején komoly harcot vívott a csütörtöki élő reggae koncerttel - ami mintha hazarepített volna, a szívem legmélyebb lüktetése. Ezt felváltotta egy brazil barátom csütörtöki jamm sessionje, ami igzából már a kötelező táncos estek előjátéka vala. De azért mindig jutott idő a balkánpartikra, a titkos flamenco estekre, kongói s marokkói utcai improvizációkra, egy-egy indie zenekarra vagy ska koncertre. Osloban a társaság kedvéért, Berlinben gyakran csak a "munka öröméért" mentem sokfelé.
Ez Szegeden elcsitulni látszott. Tegnapig. Úgyhogy fenébe a salsával, Isten hozott Sokszínűség! :)