Ideje elkezdeni ismét blogolni, hiszen megint külföldön élek. A különbség az eddigiekhez képest? Hogy nem tudom, mihez kezdek és mikor térek haza...

Felmondtam, kiköltöztem a lakásomból (köszi Réz, hogy vigyázol egy ideig a cuccaimra) és egy szál gigászi bőrönddel meg egy hátizsákkal kirobogtam az országból. Vonattal, ami itthon "csak" 160-nal ment, Ausztriától viszont 220-szal tépett. Nem szeretnék belegondolni, hogy ilyen vonatokkal mennyi időt spóroltam volna meg a szegedi ingázásból. Upsz, már meg is tettem. :-/

És hogy mi kell az országváltáshoz?

- Az, hogy szólítson a Szív Hangja. Nálam ez egy ideje már adott volt.

- Az, hogy az ember hócipője tele legyen a munkahelyével és a sorozatos megaláztatásokkal.

- Az, hogy érezze a hátország szeretetét. És itt nem a családra gondolok, hanem a kedves kormányunkra, akiket minden nap imába foglalok, hogy ilyen fényes jövőt rajzolnak ki.

Persze az ember ilyenkor reménykedik, hogy nem csak érzelmileg, de anyagilag is jó döntést hoz... Meg a lepényhal.