Keresem a cetlim, amire az otthoni benoymások jegyzeteltem, de sehol nem találom... Azért a legfontosabbakra emlékszem még.

Például arra, hogy az első dolog, amit a repülőről felismertem, egy jó nagy teszkó volt. Milyen jó is az, ha az ember ennyi mindent megkapt egy helyen... Zsuzsi várt a reptéren, mint anno én őt. Túró rudival fogadott - ennél szebb "isten hozott"-ot elképzelni sm tudtam volna.

Az égiek kevésbé vártak. Brrrr, ilyen időjárást. Még rosszabb volt, mint az elmúlt fagyos madridi hetek. Ha nem is hidegebb, de mindenképpen esősebb. Amint kinyílt a repülő ajtaja, máris sírva menekültem volna vissza a városkámba, ahol a távozásom napjén már 28 fok volt. Sajnos az ígéretek ellenére sem javult. Pedig mindekinek azt mondtam, hogy megyek haza Sunshine Citybe melegedni, bibibí. Azt hiszem, erről jobb, ha mélyen hallgatok.

Furi volt újra itthon. Más az utcakép, mások az emberek. Már a reptéri transzferben éreztem, hogy hazajöttem. De jó. HP-k itt is vannak, de itt legalább kevésbé értem.

Még egy tapasztalat: határozottan javult a tájékozódó-képességem a kint töltött idő alatt. Nem szoktam eltévedni Pesten, de azért van pár kritikus rész, főleg az aluljárók. De most a legtermészetesebben megoldottam mindent.

Néha nagyokat röhögtem magamon. Például amikor Pomázról Pestre menet azon gondolkodtam a kocsiban, hogy a szieszta előtt még odaérek-e a kiszemelt túraboltba. De mikor is van Magyarországon a szieszta? Biztos hogy korábban, mert az egész élet korábban kezdődik... Percekig morfondíroztam ezen, mire rájöttem, hogy otthon nem kell figyelni a délutáni pihenőt, nem zárnak a boltok, nem áll le az élet.

Otthon persze minden nap hajnali kelés, nagy rohanás. Bevásárlás, orvosok, családlátogatás, ügyintézés, barátok. Közben remek koncertek lettek volna a borfesztiválon, ha el nem mosta volna az eső. De a hídi vásáron így is megkapott egy kicsit a nap. Szerveztem egy Couchsurfing inváziót Szeged Napja alkalmából, ami nagyon sikeres lett. Sokan jöttek sok országból, és nagyon élvezték. Csak a madridiak voltak papírkutyák - de ha minden igaz, augusztusban bepótoljuk.

A város ismét rengeteget fejlődött, változott. Az új Aquapolist végül nem sikerült meglátogatni, de nem is baj. Kevés volt ez a pár nap. Csak ámultam és bámultam: megújult közterek, új bicikliutak... Like! Ilyenkor jó szegedinek lenni :)

Összességében véve nem bántam meg, hogy ilyen hirtelen hazaugrottam. Ennyi mindent nehéz lett volna elintézni meghatalmazásokkal. A vásárolt holmik pedig itt sokkal többe kerültek volna. És persze jó volt megint ismerős közegben. Levenni a cipőt a bejáratnál, és nem azt figyelni, hogy ki kell-e sikálnom a kédat tusolás előtt, mert valaki megint cipővel beleállt... Végül, de nem utolsó sorban nagyon tanulságos volt emberi szempontból. Ilyenkor derül ki, hogy kik az igazi barátok!

De visszajönni is jó volt ám! :)