Nem írok, mert nem történik semmi izgalmas. Beköszöntött a november, minden rúfságával. (Nap mint nap vizes fenékkel érkezem.) Közben dolgozgatunk, hol többet, hol kevesebbet. Színház, riportok, kutatás. Én mint a kisangyal, hogy elmehessek decemberben pár nap szabira. De a szerkesztőség amúgy is rémisztően nyugodt, pedig most volt lapzárta, ráadásul nyomdahetünk van. Biztos Jézus keze van a dologban, hogy az ehavi fő témánkat említsem. Apu itt volt, apu ma elmegy.