Elég fáradtan keltünk... Az okot majd a folytatásban olvashatjátok. Így későn indultunk neki a város egy újabb szeletének, a Belém-toronynak. Egy gyors pillantás a toronyra és környékére, és már mentünk is a kötelező Pastéis de Belém forrása felé. Úúú, hogy illatozott már a sarokról... Még tíz éve sincs, hogy turisták által felkapott hely lett ez a kis családi sütöde. A Pastéis de Belém egy egyszerűnek tűnő, de mmmmmmmennyei sütemény. Akartam hozni nektek, de forrón az igazi. Egy pudinggal töltött levelestészta kosárka megszórva porcukorral és fahéjjal (afrodiziákum!), nem több. De az íz és a hangulat miatt megéri elmenni ide!

Már lemenőben volt a nap, amikor elindultunk az óceán partján. Bizony, Murciában nem jutottam ki a tengerpartra, de mit nekem tenger, amikor itt az Atlanti-óceán!!! Sintra pedig egy kis ékszerdoboz. A különleges mikroklímájának köszönhetően a várost figyelő vár mindig ködbe borul. Vegetációjában számos olyan növény, ami a világon csak itt található.

Keskeny utcák és bájos kávéházak. Olyan mesebeli kis hely.