Sokáig nem jelentkeztem, és ennek oka volt. Most nem részletezném. Inkább mesélek valamit.

Szombaton elmentünk az akkori házigazdámmal, Paulával (akit Oscar, egy barátom szerzett nekem) színházba. A környéket jól ismertem (Lavapies, a Casa Encendida nevű kulturális központ mellett), a színház pedig egy felújítás alatt álló épület belső udvarán volt. Maga a színházterem engem a Trafóra emlékeztetett.

Néhány adat: férőhely: 200. Nézőszám: 220. Jegyár: 16 euro. Egy calimocho (egy itthoni 1:1-es VBK-nak felel meg): 7 euro. "Élmény: megfizethetetlen". Amúgy nem. Később még elnéztünk egy klubba, ahol ittam egy kólát (2 deciset) 5 euróért.  Tapas: vegáknak kb. öt  pici krumplilabda: 4 euro. Nem akartam hinni a fülemnek.

Az előadás nem hagyott mély nyomot bennem. Lehet, hogy csak a nyelvi és kulturális hiányosságaimon is múlt. Vagy azon, hogy nem szeretem az abszurd humort. Nem ilyen mennyiségben. Az előadás kétszer egy órás volt, és egy nevetséges revüre emlékeztetett. Kint a színészek molesztálták a várakozó nézőket - bent úgyszintén. Egyes jelenetek után pedig paradicsommal lehetett (nem)tetszést nyilvánítani. Valami újat, kérem! A második felvonáson sikerült elaludnom kicsit, de Movies volt olyan kedves és addig böködött, amíg felriadtam.

Egynek jó volt. De remélem, a következőre más sikerül sajtójegyet szereznem!