... mert hétköznap van. Csütörtök. És szürke. Az első esős nap, amióta megérkeztem Madridba. (Állítólag én hoztam vissza a napsütést, akkor most mi van???) Érdekes módon barátságosabbnak tűnik így a város - emberibbnek.

Korareggel bementem az álmos egyetemre, de nem találtam senkit a teremben. Nem tudom, mi történt. De tegnap voltam órákon. Az első kettő angolul zajlott, de rém unalmas volt. A második kettőt egy valami vidéki ürge tartotta, nem tudom milyen, de biztos hogy nem standard spanyol nyelven. Szóval kell keresnem helyette valami mást. Pedig milyen jó lett volna: Susan Sontag, Searle, Habermas... mmmm...  :D

A lakás-ügyem még mindig nem ért véget. Beköltöztem, és örülök, hogy biztos fedél van a fejem felett. A lakótársammal, Chrissel jól kijövünk. De mégsem érzem magam otthon, és nem érzem úg, hogy ez változna. Ezért azon töröm a buksim, hogy február 20-a után beköltözöm a csajokhoz álmaim lakásába, amit azután fedeztem fel, hogy ezt kivettem. Remélem összejön! De ha nem, az sem katasztrófa. Take it easy!

Mai program: francia improvizációs színház a Puerta del Solnál, bevásárlás (napok óta nem ettem rendes kaját), alvás, készülődés, és ismerkedés az első Erasmus partin.