Fura dolog ez... amióta hungarológus vagyok, tudatosabban élem meg az identitásom magyar részét. Mégis, teljesen más az, amivel külföldön szembesül az ember - főleg ha nem ismer magyarokat.

Nem keresem a magyarok társaságát, mégis nagyon örültem annak a pár napnak, amit együtt tölthettem a Club Era srácaival vagy az Adaxínház társulat tagjaival. Olyankor én voltam a helyi, és igyekeztem nekik sokat mesélni az itteni életről és a spanyolokról.

De általában én vagyok a "la húngara", azaz a magyar lány. És élvezem, hogy mesélhetek nekik az országunkról, kultúránkról. Szívesen segítek, amikor valaki tanácsot kér, hogy mit látogasson meg hazánkban. Örömmel főztem meg betegen is a vega magyar vacsorát az itteni barátaimnak, aminek óriási sikere lett. Már követelik a folytatást. Nem mondhatok nemet, amikor egy venezuelai somlói galuskát kér, vagy egy brazil barátom lecsót. (Igen, csak ezt ismerik.) Nyelvi szösszenetekkel traktálom a népet és népszerűsítem a magyar, illetve a balkáni zenét. Néhány ismerősöm nagyobb rajongója lett, mint én magam. És mesélek, mesélek, mesélek. Történelemről, szokásokról...

Most például a locsolkodásról. Megpróbáltam bevezetni ezt a tradíciót itt is, de komoly problémába ütköztem: a spanyoloknál a mi húsvét hétfőnk már kőkemény munkanap. Egy izraeli és két spanyol ismerősöm ennek ellenére jelentkezett locsolkodni, de csak este, ami már nem lenne ugyanolyan. Írni fogok egy petíciót az itteni kormánynak!!! (Azért a lakótársam röhögve megöntözött, na. Valamire jó néha).

Azt hiszem, élvezem ezt csinálni. Azt hiszem, jó vagyok benne. Azt hiszem, csinálnám még! :) Hungarian Culture for everyone!!!