Ma új koncepcióval gazdagodtam: a hinterhof flohmarktéval. Nagyon tetszik, ellesendő! ;)
A hofflohmarkt (azaz az udvari bolhapiac) lényege abban rejlik, hogy egy-egy negyed egy adott napon kipakol az udvarra. Azaz amit amúgy is a padláson, pincében, kamrában tárolnak, és már nem kell, nem viszik ki a bolhapiacra vagy nem vesződnek E-bayes értékesítéssel. Egyszerűen csak a hátsó udvarig kell kivinniük. Találtam interneten egy ilyet, és pont kapóra jött, hogy abban a negyedben van, ahol Ábel dolgozik - így a közelben le tudtuk rakni a dolgokat, amíg megoldjuk a szállítást.
Először aggódtam, hogyan fogjuk megtalálni az résztvevő házakat; de a vidám térképen kívül színes léggömbök is segítségünkre voltak. Szóval indult a lufivadászat!!! Némelyiket messziről ki lehetett szúrni, de volt olyan is, hogy csak bekukucskálva lettünk figyelmesek a következő kirakódóvásárra. Ami a legjobb: ha bemész egy kapun, osha nem tudhatod, hol lyukadsz ki a végén. Egy-egy tömb udvarai gyakran egymásba folytak, egymásból alakultak. Ágakat félrehajtva újabb keskeny ösvény jön, amiből egy elágazás két ékszerpultba torkollik... Kincsvadászoknak remek szórakozás!
Sejtettem, hogy több lesz ez, mint egy sima bolhapiac. Nem csak a fenti zegzugos jellege miatt, hanem mert itt érezni, hogy közösséeg pakolnak ki. A gyerekek a szomszéd néni porcelánjával játszanak, a felnőttek kávét és proseccot isznak, az anyukák lelkesen árulják a saját műhelyben készült ujjbábokat, amíg az apukák jó reklámot csinálnak a házi pizzának, muffinak vagy épp gofrinak. (Úúúú, az a mindent átható mennyei gofriillat kardamomos chai latteval keverve...)
Én inkább közös programnak szántam ezt a kirándulást, mintsem komoly bevásárlásnak. A végén mégis számos aprósággal távoztunk. ~35 ojróért az alábbi dolgokkal gyarapodtunk:
- egy új sötétkék tornacipő Ábelnek (€3)
- egy alig használt matruskababás Hawaiana Utácskának (50 cent)
- egy barna pöppet vízállónak tűnő blézer szintén nekem...még rajta volt a címke, vadiúj!! (€5, 12-ről lealkudva)
- egy nagy fakeretes tükör (10-ről 7-re lealkudva... az a nő nagyon ellenállt...)
- egy tiszta új relaxfotel lábtartóstól (25-ről 18-ra alkudtuk, végül csak 17 volt nálunk, úgyhogy annyiért vittük... Ikeában csak a huzat kerül újonnan 60 euróba... A székek hozzá 88+50...)
Ezek után még kihasználtuk a helyiek kulináris lelkesedését, és reggeliztünk ott egyet. Mire eleredt az eső, Abelnek pont indulnia kellett dolgozni. "Bien hecho", ahogy mondani szoktuk. :)
***dugiképek hamarosan***
