Most, hogy már harmadízben szöktem meg azért, hogy megfelelő körülmények közt táncolhassak, azt hiszem, ideje megosztanom a világrengető salsa-bölcsességem...

M A D R I D

Csupa nagy betűvel!!! Madrid éjszakai élete legendás... Egyesek Milánót vagy Londont tartják a salsa európai fővárosának, szerintem Madrid az. Mondom ezt úgy, hogy még soha nem jártam semi Milánóban, sem Londonban. =D (Olaszokkal volt szerencsém tácolni párszor. Ha mondhatok ilyet: 9 danke!)

A tévhittel ellentétben a spanyolok NEM táncolnak. Picit sem. Otthon meg pláne nem. Azonban Madridban rengeteg latin-amerikai bevándorló él. Akiknek vérükben van a ritmus, és a családi tűzhely melegében lesték el a mozdulatokat. Egyáltalán nem állítom, hogy mindegyik latino született táncos lenne. De mindenkinek jó a ritmusérzéke, és cumbiára vagy merenguére mindenki rázza. Nem ciki.

Ha már a tabuknál tartunk... nálunk elterjedt tévhit (sajnos nem teljesen alaptalanul), hogy salsa = nyálas metroszexuális pasik, önbizalomhiányos lúzerek ás hülye picsák gyülekezete. Madridban jellemzőbb mint bárhol, amit eddig láttam: a salsotequák tele vannak bobókkal, yukikkal (=young urban kreatív international), hippikkel, 'másként gondolkodókkal', színészekkel, zenészekkel, bábosokkal,... Természetes közege az underground - mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy rengeteg folgaltházban (centro socialban) találunk ingyenes salsa kurzusokat vagy salsa partikat a bicikliszerelő műhely és a taichi meg capoeira workshop mellett. Nem ciki.

Sőt, nem ciki az utcán vagy egy étkezdében táncra perdülni sem. A köztereken gyakoriak az élőzenés koncertek. A dominikai negyedben pedig nem a legújabb popslágerek dübörögnek az óriási terepjárókból: arrafelé a machok bachatára gerjednek. Kis sarki chiringuitokból, a szomszédból és a közértekből is karibi muszika szól.

És akkor jöjjenek a stílusok. Salsa minden mennyiségben... Főleg kubai és latin-amerikai, a vonalas nem dívik. (Ott még nem is találkoztam ezzel az éles megkülönböztetéssel). Azaz salsa épphogy NEM minden mennyiségben: a számoknak legfeljebb fele sorolható be a salsák közé. A chachachát hírből sem ismerik. A bulikban viszont rendszeresen hallunk merenguét, bachatát, reggaetont, salsatont. És újabban nagy divatja van az afrikai eredetű táncoknak (kizomba, semba, kuduro): a spanyol fővárosban lassan több kizomba estet lehet találni, mint salsa bulikat. (Egyszerű lépésekből áll és a ritmusa is egyszerű, így még a spanyolok is szeretik - mondta gúnyosan egy ecuadori salserom, amikor az itthon még kevéssé ismert stílus népszerűségéről beszélgettünk.)

Annyi ismert és kevésbé ismert, sőt, kifejezetten titkos helyen lehet táncolni, hogy nem kezdem el felsorolni. Akit érdekel, annak szívesen adok tanácsot. A belvárosban minden nap több helyszín közül lehet választani, de a város szélén számos undergroud (és 'overground') szórakozónegyed van, ahol akár számonként lehet váltogatni a stílusokat.

Azt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy ott nincsenek Magyarországon megszokott tánciskolák. Nem azért, mert mindenki tökéletesen táncol és nincs rá igény; hanem mert a salsa természetes közege nem egy tornateremben van... Így általában bulik előtt találunk salsa órákat, gyakran több szinten (kezdő,középhaladó,haladó VAGY salsa, bachata, kizomba). Az 5-8 eurós belépő fejében mindenki kaphat 1-2 órányi okítást. Aki minden héten megy, annak ez szinte tanfolyam jellegű - ugyan az emberek mindig cserélődnek, és egyik óra anyaga nem függ a többitől. Éjfél elmúltával a legtöbb helyen közösen eltáncolnak egy koreográfiát: ez a meneito. Az animátorok mikrofonnal a kezükben elül, a vicces kedvű nép mögöttük tömött sorokban. Uno, dos, tres, cuatro...
Aki viszont erre az okításra nem tart igényt, az ezért az összegért egy vagy két italt kaphat. Figyelem, ez csak az urakra vonatkozik!!! Ezen felül gyakran rendeznek jelmezes bulikat (sárga, piros, fehér, kék, fekete-fehér, hawaii, pizsama...), ahol minden jelmezt viselő egy ingyen mojitot kap. S a könnyen beszerezhető tarjeta señorita ingyen belépéssel és egy ingyen koktéllal vértezi fel a hölgyeket! Manapság minden szórakozóhelynek többféle VIP kártyája és listája is van. És ennek ellenére nem keletkeznek logisztikai problémák: egy leányzónak sem kell sokáig a parkett szélén ácsorognia. Még a kezdőket is bevonják az animátorok vagy a vasbakancsos ifjak.

Nem ám, petrezselyemárulás kizárva. A szokásos forgatókönyv: a fiú felkéri a lányt (általában még ha az az ülőgarnitúra belső csücskében ül is, és éppen beszélget). Ha a lány visszautasítja, nincs probléma. Ha nem, egyet táncolnak, esetleg közben bemutatkoznak, majd két puszi után a férfi visszakíséri a nőt az asztalához, vagy ahonnan épp elrabolta. Persze a célig nem mindig jutnak el, hiszen közben már jöhet a következő. Ám óvakodjunk: ha egy huzamban már a második táncot táncoljuk a fickóval, akkor ő joggal reménykedhet folytatásban. Félreértések elkerülése végett érdemes két tánc között egy kis szünetet tartani, még ha nagyon élvezzük is.

A bachata, mint tudjuk, szerelmespárok esetében igazán élvezetes, de egyáltalán nem jelent tabut ismeretlenek között sem. Gyakran táncolnak dominikai stílusban, ami eleve sokkal ártatlanabb. Ám a fenti "egyszeri" szabály ekkor hatványozottan érvényes. Italt szintén inkább utasítsunk vissza kedvesen, kivéve ha közeli barátról van szó (vagy ha tisztában vagyunk vele, mi lehet a vége, s nincs ellenünkre).

Még egy általános érvényű jó tanács: ha táncolni akarunk, ne mondjuk azt, hogy nem vagyunk szabad préda!!! Ilyenkor hoppon maradhatunk. A legbölcsebb, ha egy direkt kérdésre csak sejtelmesen mosolygunk.

További jellemzője a madridi szórakozóhelyeknek a vegyes közönség. A szubkulturális kavalkádot már érzékeltettem, de ez a korra is igaz. Tiniket nem igazán találunk, de rendkívül időseket igen. Hölgyeket is, de urakat még gyakrabban. Ezek egy része valóban tehetséges táncos (ne a protézisből és a remegő kezekből ítéljünk), egy másik része épphogy csak az alaplépéssel van tisztában, s a kezük szeret néha elvándorolni - ami valljuk be, egy bizonyos kor felett még kevésbé kellemes! Ilyenkor ne szégyelljük leszidni és otthagyni. Persze lesz olyan, aki soha nem tanul.

És íme a madridi salsa, összefoglalva: 

Fiúk felhozatala: kiváló (sok, sokféle, s bátor latinók)
Stílusok: latin-amerikai salsa, de rengeteg merengue, bachata, reggaeton, egyes helyeken még cumbia is. A rueda nem jellemző, bár annak "jégtörő" jellegére nincs is szükség.
Bulik: minden este legalább egy tucat (legismertebb helyek: Tropical House, Azúcar Viejo, Azúcar Nuevo, Parche, Bisu, Cats, Ramdall, Son - általános zsúfoltság éjfél után nagy)
Árak: fiúknak általában 5-8 euró egy koktéllal, 10 kettővel, lányoknak egy koktéllal ingyenes. VIP listán levőknek ingyenes, de koktél ez esetben nem jár.
Öltözék: általában szexin elegáns vagy alternatív-szexi; nem ritkán jelmez

Protokoll: 

1. A fiú kéri fel a lányt (nem kel sokáig várni s ügyeskedni hozzá), de a lány is TERMÉSZETESEN felkérheti a fiút, nem fogják emiatt lenézni.

2. Egy tánc után érdemes partnert cserélni, kivéve, ha a kiszemeltünkkel táncolunk.

3. Ugyan gyakori kezdő kérdés, de ne áruljunk el a "családi állapotunkról" semmit!!! (Egyéni kivételek  persze mérlegelendők.)

4. Az emberek nem beszélgetnek sokat, így kellemesen pörögnek az események. Lelkizni máshová mennek a versenyzők.

5. Engedd el magad, a parketten mindent szabad! Ám bármi, ami ott történik, nem jogosítja fel a tánctéren kívül egyik felet sem semmire.

6. Valakivel több számon át egy huzamban táncolni, italt elfogadni, vagy elvonulni valakivel a émely szórakozóhelyen általában különórákra fenntartott külön terembe: egyértelmű jelzés.