Vizsgákra hivatkozva visszautasítottam a barátnőm javaslatát, miszerint utazzunk el Valenciába vagy messzebre süttetni a hasunkat. De amikor egy másik barátném meghívott Segoviába és mesélt nekem a Titirimundiról, nem tudtam nemet mondani. Segovia is régen érdekelt, szerepelt az "egynapos kirándulásaim" tervek között. És bábszínházzal kombinálva... Nagyon közel áll hozzám ez a kifejezési forma. De bizony levontam a konklúziókat:

1. Amikor utazom, tuti esik. Amikor esik, elázom. Amikor elázom, nincs jó kedvem. Amikor nincs jó kedvem, esik. Amikor esik, nincs utcaszínház. Nincs bűvészkedés. Nincsenek mutatványosok. Úgy ám!

2. Ha nem dohányzol, és ideges leszel a passzív dohányázstól, ne utazz bagósokkal!

3. A segoviai éttermekben NINCS vega kaja. Egyáltalán. Az agyonsózott agyonolajazott ízetlen grill-zöldség NEM vega kaja. És az éhes ember morcos és agresszív lesz.

4. Ha nem akarsz eltévedni, ne késd le a vonatot, amivel a társaid mennek.

5. Vonatjegyet aznap venni lehetetlenség. A buszjegy érvényességét pedig mindig ellenőrizni kell. "Vigyázat, csalok!"

6. Ha a várost is szeretnéd látni, ne olyanokkal menj, akik már jól ismerik!

7. Szerezz időben sajtóbelépőket a Titirimundira. Utolsó pillanatban már jó sok pénzért sem lehet jegyet váltani! Vagy ha épp nincs dolgod, jelentkezz önkéntesnek! Nagy pörgés és ingyen jegyek. Oh yeah.

8. Errefelé a vegetáriánus étterem (még ha egész Spanyolország leghíresebbje is), csak azt jelenti, hogy vannak vegetárius ételek is az étlapon. Ne csodálkozz, hogy az a la carte fele húsos! Ez normális.

9. Ha nem alszol, fáradt leszel!

Na nem tojok több bölcsességet. A lényeg, hogy nagyon későn érkeztem meg, hideg volt és esett. És utolsó pillanatban már nem lehet jegyet kapni semmire. Nem sokat láttam a városból, de ami nagyon tetszett: egy tapas bár, ahol a tapasz mindenfél édességből állt(csoki, cukorkák, dió-mogyoró). Imádtam!

A Tiririmundi egyébként egy többnapos nemzetközi bábfesztivál. Bábszínház, de tágabb értelemben, ugyanis mindenféle mutatványosok beletartoznak. Idén csak egy hetes volt, és állítólag napi lebontásban is jóval kevesebb előadással, főleg csekély számú felnőttelőadással - a krízis, mondják. (Itt mindent a krízisre fognak! Naponta látok tüntetéseket a krízis ellen, és azok ellen, akik a krízis ellen tüntetnek! :D) Amennyit láttam a fesztiválból, és amennyit olvastam, csak arra volt elég, hogy a jövőben vissza akarjak menni! Talán önkéntesként, talán más formában... De nem adom fel!

A hostunk nagyon kedves volt, bár némely dologban kissé figyelmetlen. De átengedte nekem az ágyát, és ő aludt a kanapén. Ami nagyon lovagias volt, egy szavam sem lehet. És az állomásra is kijött elém este, igaz, egy órás késéssel értek oda.

Az időjárásról egyébként egy érdekes észrevétel: Dani, a hostunk hívta fel rá a figyelmem, hogy van egy hosszú alagút útban Segovia felé. És az mint egy választóvonal: alagúton innen mindig süt a nap, alagúton túl hideg van és esik. Hazafelé megfigyeltem: tényleg így van! Fura, mert azért annyira nem hosszú.