Ugyanis jön a 2010-es projekt harmadik része: Madrid és Oslo után egy újrabb főváros, Berlin.

Hosszú lenne leírni, hogy mi vezetett ide. Ez volt a terv második, legbiztosabbnak tűnő része. Aztán persze minden máshogy alakult, minden borult... Utácska pedig már Spanyolország után a pokolba kívánta az örökös költözést. Norvégia felejthetelen élmény volt, no de nem jó egy kicsit itthon is lenni? 

A nehezített körülmények hatására már-már feladtam a berlini ötletet. Van itthon is bőven dolgom, a várost pedig ismerem már, hiszen a családom fele ott él. De pont emiatt indulok neki könnyebben, nem az ismeretlenbe megyek bele, nem kell teljesen a nulláról újraépítenem az életemet (az identitásomat?), mint eddig kétszer.

Akkor mégis mi visz oda? Egy Ex-Berliner nevű magazin, akikbe beleszerettem. Tavaly ősszel számos állásinterjúra elmentem, hogy megtaláljam az igazit. Azt már nem engedhetem meg magamnak, hogy csak úgy kalandvágyból költözgessek. Magam sem hiszem, de meglett: ez egy trendekkel, kultúrával foglalkozó városmagazin. Tele könnyedebb és egészen komoly témákkal, interjúkkal, kritikákkal. Ami a legfontosabb: a multikulturális környezetben nemcsak kávét főzni és fénymásolni fogadnak fel. Egyelőre bizonytalan határidejű (ám legalább három hónapos) szakmai gyakorlatról van szó, de biztos vagyok benne, hogy sokat fogok tanulni. Talán visszatér az újságírásba mint szakmába vetett hitem is!

Arról, hogy mégis milyen Ismeretlenek leselkednek rám, előbb-utóbb beszámolok.