Lassan már egy percet sem lehet kényelmesen sétálni, olyan hideg sűvítő idő van. Mégis inkább sétálok, minthogy akár öt percet is várjak a metróra. Ami újabban vagy jön vagy nem. Ácsorogni rosszabb.
A legrosszabbal viszont akkor szembesültem, amikor ma este megérkeztem az S2 Bernau b. Berlin nevezetű végállomására. Már a biciklimet alig találtam meg, annyira esett a hó. Nem a szép nagypelyhes, hanem a pici éles, aminek minden szeme vágást ejt az arcodon. 30 cm/ sec. Körülbelül ezzel a sebességgel nyargaltam hazafelé az erős szembeszélben. (Megjegyzés: nem vagyok kezdő bicajos.) A csúszós úton szinte csukott szemmel közlekedve csak remélni mertem, hogy az autók jobban látnak.
Hazaértem!
Holnap maradhatok? Hószünet helyet kéretik ítéletszünetet tartani!