Ma reggel arra ébredtem, hogy nem látok ki az ablakon. Tudom, húzzam fel a redőnyt. Felhúztam, és vakító fehérség zavart vissza za ágyikóba. Álmosan lemásztam a kávémért, a zsemle mellett egy cetli várt: Uta, az S-bahn nem jár Bernau és Buch között. Hurrá. Rögtön SMS-t írtam a reggeli kollégának, hogy kések. Újra kipillantottam - Nem, ilyen időben nem indulok el biciklivel! Nem azért, mert puhány vagyok, hanem mert erről a bringáról nem ér le a lábam. Kicsit sem.

Háromszor. Háromszor estem a seggemre útban az állomásra. Kimentem, mert úgy véltem, a rendes vonatok még járnak, ha a helyi hév fel is adta. Tévedtem: 1-2-3...a vonat kimarad. Jön a C terv, busszal Buchig, és onnan S-bahnnal, hátha onnan már több szerencsével járok. Bííííp, rossz út, a buszok nem járnak, vagy nagyon rendszertelenül.

Mit csinál a jó cserkész??! Hát megoldja!!

De egyre nagyobb pelyhekben esik a hó, most már mennék haza.