- Melyik vonathoz szeretnél kiérni? - kérdezte Alf bácsikám, miután felajánlotta, hogy elvisz az állomásig kocsival.

- Hát amelyik jön - vontam meg a vállam.

Nem értette... pedig egyszerű. A vonatok jópár hete elég öntörvényűen járnak. Hát nem jobb az én kis lelkemnek, ha valamikor eléindulok, valamikor kiérek, és majd valamikor jön a vonat?! A b verzió az lenne, hogy rohanok a 07-es vonathoz, leizzadok, ver a szívem mire fújtatva felérek. Reménykedve nézem a táblát, hogy vajon elment-e már. Közben a másik vágányon lassan tovadöcög az S-bahn... és persze ezután bemondják, hogy a szóban forgó vágyott szerelvény, amiért annyit küzdöttünk, 10-15-20-25-30-stb percet késik.

De újabb fejlemény is van: hazafelé már minden állomáson ki volt írva a prögős táblácskán, hogy a vonatok rendszertelen időközönként járnak! Köszi, eddig nem tűnt fel :)