...avagy "gran reencuentros" sokadik rész.

Szerencsésen túléltem a karácsonyt és a szilvesztert a családdal. És ezt a nyavalyát is talán átvészeltem.  És most szeretnék beszámolni az eddigi "legszexibb" berlini hétvégémről ami nem, nem a híres pornófesztiválhoz kapcsolódik.

Közben jött egy madridi barátom, aki már Magyarországon is meglátogatott. De Berlin elnyelte (nem meglepő), nem találkoztunk. Véletlen fotók útján egy oslói diáktársamról is megtudtam, hogy épp itt tartózkodik. De ő is eltűnt a nagy rengetegben, már-már az ISS tradíciót követve. De véletlen találkozások akkor is vannak, itt mindig is lesznek! 

Vége felé ketyeg az (ex)Berliner idő. Még sok tervem volt, de ez a fránya betegség visszatartott.  Számos színházi előadást kellett lemondanom és a német egészségügyet is volt alkalmam kipróbálni. De most már jól vagyok!

 Voltaképpen az utolsó berlini hétvégémet töltöm...tudtam én, hogy méltó befejezés lesz. Egy hónapja tervezünk a magazinnal egy eseményt, nevezzük happeningnek. A januári szám a téli álomról szól, egy teljesen új köntösben. (Redesign volt, de ha nem tudnám, mennyi munka van mögötte, észre sem vettem volna). A kettőt összekötve kitaláltuk, hogy szervezünk egy szokatlan reklámkampányt. Az ötletből agymenés lett, így kötöttünk ki végül a Noodles Noodles & Noddles Corp.-nál és a májusi számban már bemutatott híres (és drága) designer ágynál, mely a Jailhousefuck bed névre hallgat.

 Stílusosan azt mondanám, hogy az egész "fuckin' good" volt. 

A 48 órából végül 24 óra lett, melyet ágyban töltöttünk akárkivel, aki csatlakozott. In bed with EXBERLINER... Volt ártatlan felolvasástól és az én Summer Banksem comedy showjától kezdve altatódalokon és Sade márkin át a bourleszkig, chillout zenétől híres VJkig, filmektől a párnacsatáig és a (francia) brunchig minden ami kis és nagy szájnak ingere. Mindez egy designer bútorokat árusító bolt kirakatában a Schönhauser Alleen, öt igazi Jailhousefuck ágyban.

Carmen nénikém hirtelen úgy döntött, ő is csatlakozik a pizsamás tömeghez. Eljött Caro barátnőm, a nemrég újra "felfedezett" Valdi cimborám és persze ott volt az egész Exberliner team. Meg csomó rajongó, akiket nem tudtunk hova tenni. A program jó kaotikus módon aznap lett meghirdetve, így nem számoltunk ekkore sikerrel. Fiatal, idős, gyerkőc, hetero, homo, mind mind egy öt ágyban.  Mi jó előre lefoglaltuk a legjobbat, ahol egy idősebb Új-Zélandi hölggyel elfilozofálgattunk a különböző mosolykultúrákról.

Jókat ettünk, ittunk, élveztük a hangulatot, a marha kényelmes ágyakat és az időnként beröppenő probgramszösszeneteket. Egyszercsak megbökdöstem Carment, hogy "Figyi azt a srácot, szerintem én őt ismerem, még Madridból. De, tényleg, egy félig olasz srác, egy egyetemre jártunk..." Jót röhögött rajtam, hogy csak szeretném. Én is inkább viccelődve mondtam, mígnem rám nézett, odajött, és két akkora cuppanóst lenyomott, hogy csengett tőle percekig. Bizony, Leo volt. Ez előzmények után ezen már nem csodálkozunk...Ugye nem.

Volt párnacsata a javából. Éjjel anarchia, nappal hivatalos program. Isteni francia brunch (ami végül nem csak az EXB csapatnak volt ingyen). És nagy ölelések. Ami meglepő, mert pl. a főszerkesztő asszonnyal azért nem voltunk ilyen viszonyban. Azóta fészbukkon is barátnak jelölt, pedig tudom, hogy magafajta szürke egereket nem szokott, már sokan próbálkoztak. Felettébb gyanús...

Mindennek vége lesz egyszer...De miért mindennek a legjobbkor van vége?!

Mindenesetre bőröndöm pakolva, holnap indulok a karácsonyi ajándékomra: a kedves nénéim gondoltak egy nagyot és kitalálták hogy engem visszaröpítenek Madridba. Így lett kerek az évem, nem? Csak úgy, ajándékból. Persze a fő motiváció az volt, hogy vegyek nekik a Rastrón még legyezőket. Hogy ne legyen olyan unalmas (?!), Barcelonában kezdem a madridi utam.

Egy szegedről ismert barátnőmet akartam meglátogatni, de mint kiderült, ő most az anyjánál lakik egy kis tengerparti faluban, több mint egy órára a metropolistól. Még nem döntöttem el, nála az anyukájánál alszom-e vagy keresek valami központi hostelt. Idegenekhez most nincs kedvem. A Couchsurfing remek dolog, de kell egy szociális hangulat hozzá, ami nekem a nagy berlini tél derekán nincs. De azért éljen a spontaneitás, amihez megint kénytelen vagyok jó pofát vágni.

Jó lesz ismét...

Hasta luego chicos!