2009. 12. 22. 08:49 - uttam

Egészen pontosan   e g y    h ó n a p    m ú l v a    világgá megyek - az első állomás pedig Madrid lesz.

Minden, amit tudok erről a városról, belefér egy bekezdésbe. Tudom, hogy Spanyolország fővárosa és pár millióan lakják. Van egy főtere amit "Főtérnek" neveznek és pár híres múzeuma, parkja és bolhapiaca. Tudom, hogy most már a wizzairnek van oda közvetlen járata, és hogy szeretnék több csomaggal költözni. Megtudtam, hogy a város nem alkalmas kerékpáros közlekedésre, ezért metró mellett kellene szobát találnom... A szobák... Sajnos már azt is tudom, hogy csillagászati ára van egy közepes környékbeli ablakos (!) szobának. Merthogy van ablak nélküli is. Tudom, hogy mi az a cercancía, és hogy az Embajadores nem egy biztonságos kerület. Tudom, hogy csütörtökönként ingyen reggae koncertek vannak és hogy éjjel 1 után indul be igazán az élet, és tudom, hogy a spanyol gyerekeknek a Három királyok hozzák az ajándékot...

Tudom, mert informálódtam. Tudom, mert 10 évig tanultam spanyolul - anélkül, hogy egyszer is jártam volna Spanyolországban. Tudom? Tudni szeretném!!! Elképzelésem szerint a spanyolok nagyon kedvesek és rugalmasak. (Ami a világ innenső feléről egyelőre hihetetlenül felb*sz! Csókoltatom a madridi egyetemet!) Mañana - mondják ők (ami jelen esetben január közepét jelent). Addig meg siesta és fiesta... Biztos meg lehet szokni... :P

Kultúrsokkal foglalkozó emberként (talán most már mondhatom ezt magamról), szociális kutatócsíraként, rendkívül érdekes megfigyelni magamon az elszakadás fázisait. Öröm és ujjongás, nemtörődömség, szervezés, aggodalom, szervezés, aggodalom, szervezés... Fura, ahogy keresem magam körül a kapaszkodókat - hiszen ott nem a megszokott környezet vesz körül: újra kell tanulnom beszélni, újra kell tanulnom a sémákat és forgatókönyveket, a közlekedést, a rakott krumpli készítését tejföl nélkül - az életet (amivel csupa nagy betűvel még itthon sem találkoztam). Barátok és ismerősök nem lévén a városban, megteszi ismerősök ismerőse is. Szabadrádiók, tánc, vegetáriánus éttermek... Ami itthon jó, biztosan jó lesz ott is!

...és persze az ismerős emberek! Barátok, akiknek már előttem megvolt a repülőjegyük, akik alg várják, hogy meglátogassanak - és akiknek (pszt! ezt még nem tudják) már írom a listákat, hogy mit kell hozniuk is vinniük. De szorítunk még helyet Neked is! :)

"Téged nem féltelek!" - megszámlálhatatlanul sokszor hallottam ezt a mondatot, különösen az elmúlt egy évben. A szokásos válaszom: nem lehet tudni, hiszen ez lesz most a mélyvíz. Hasonló szituációban sem voltam még soha. Közben pedig magam is csodálkoztam az érzéseimen és félelmeimen. Megpróbáltam dekonstruálni, elemezni, felkészülni, felkészíteni... azt hittem, sikerült. "Híd"-lelkitársam, Sarungi művésznő nemcsak remek gyermekpszichológus és művészetterapeuta - sőt, mint hallottam, újabban tanár is - de érzékeny barátként pillanatokon belül rámutatott arra, hogy mitől tartok igazán... De ezt a titkot két sóhaj közt megtartom magamnak!

Amíg ezen töprengek, ráeszmélek, hogy ezernyi más dolgot kell csinálnom. Várnak a vizsgák, a boltok, a bürokrácia, a karácsony...

 

 

 

 

 

Kellemes ünnepeket!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsszonyeg.blog.hu/api/trackback/id/tr661615113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kissk 2009.12.22. 09:38:53

ne vedd magad túlságosan komolyan! :) Kellemes ünnepeket!

uttam 2009.12.22. 10:19:39

komolyan? na attól azért nem kell tartani... :P komolyan nem!
Neked is!
Rádió Mi

Ego

MOB-time'10! Szögedi lokálpatriótából négylaki lettem: Madrid, Oslo, Berlin - meg ahová épp a szívem húz...

Képek

Nincs megjeleníthető elem

Legutóbbi hozzászólások

RSS

süti beállítások módosítása