Azaz a kínaiak... ők voltak a tegnapi est főszereplői, a madridi mindennapok kulcsfigurái, az esti bulik hősei. Ugyanis itt nem lehet este 10 után alkoholt vásárolni, törvény tiltja. De a kínaiakra látszólag nem érvényes a törvény. Minden 20-30 méteren lehet találni egy trafikot, de még az utcasarkon is kínálgatják.
Útközben megismerkedtem a helyi vega kebabbal is. Mit mondjak, hiányozni fog a pesti humusz bár. Összehasonlíthatatlan az árakat és a minőséget tekintve. Kicsit képzavar volt az is, hogy a töröknél (lásd kebab) indiaiak árulnak. No de mindegy. Ja, és "megtanultam" metróban állva enni.
A házibuli (életem első spanyol házibulija :D, érkezés után egy órával) a Tribunalnál volt, ami az egyik legnyüzsgőbb hely. Amin meglepődtem, h még januárban is (ok, most iszonyat meleg van) tele volt egynémelyik tér botellonozó fiatalokkal. A szűk kacskaringós utcákon már egészen más érzés volt bolyongani, mint a reptérről kifelé. Madrid egyébként még olyan kellemesen emelkedős. Nem sík, de nem szitkozódtam még, tehát alföldi leánynak is elviselhető. És BIcIKLISTÁKAT is láttam. Többet is. Pedig sokak szerint nem lehet.
A bulit szervező két lány: a svéd Valentina és a német Bianca. És milyen kicsi a világ: pont az én egyetememen tanulnak, mint ahogy a meghívottak mintegy fele is. Szóval elindult a kapcsolatépítés. Amúgy hatan laknak lányok egy tágas lakásban, ilyet én is el tudnék képzelni. Rettenetesen fáradt voltam, ráadásul lesokkolt a chilei spanyol - de jót szórakoztam az embereken és a hostom Nacho vicces nyakkendőjén. (lesznek Képek!) Megtanultam, hogy lehet franciásan vagy spanyolosan távozni. Ha a spanyol verziót választod, annak nem lesz vége egyhamar. És ugyan tudom, hogy itt nem szokás kezet fogni bemutatáskor, rögtön két puszival kezdünk - mégis minden egyes alkalommal párbajt vívtunk. Vicces és kínos volt. Mennyire berögzülnek tudattalanul az ilyen dolgok.
Taxiztam is. Nem olyan drága, főleg ha többfelé osztjuk, alig több a jegynél. :) De száguldós sofőrünk volt, úgy kellett szólni neki h lassítson, mert oda is szeretnénk érni.
Ma is már sok mindent tapasztaltam, de erről majd legközelebb. Még készülni kell az esti programra: újabb házibuli... Jelmezes megjelenés kötelező, a téma: EMO vagy bármi ami szomorú... Holnap pedig a várva várt program a fent említett két leányzóval: a Rastro, Madrid legnagyobb bolhapiaca. Már nagyon várom! De most hUss