Nehezen barátkozom ezzel a várossal. Az első pár órák sokkja után vidám napok következtek...de ez leginkább Nachonak köszönhető, és hogy megtett minden tőle teletőt hogy segítsen. Nacho hétköznap dolgozik, én meg igyekszem egyedül intézkedni. A teganpi lakásnézős-eltévedős kalandomról már írtam. Akkor is közel voltam a kibrouláshoz. Most már kiborultam. A hostom megkereste a legjobb tarifájú sim-kártyát, így próbáltunk napokig blau kártyát keresni - sikertelenül. Valaki a simyot ajánlotta, de ahhoz túl sok adat kell, ami nekem nincs. Az egyetemen állítólag kapunk egy happy móvil csomagot ajándékba, amivel olcsón telefonálhatok. De nem tudok hatékonyan lakást keresni amíg nincs számom. Így ma ismét elindultam Atocha irányába, mert emlékeim szerint ott volt egy nagy telefonbolt. De útközben ráakadtam több locutoriára. Büszke voltam magamra, mert bementem, megértettem magam, sok kártya közül választottam egyet, majd informálódtam a használatról, a rajta levő összegről és a tarifáról is. Itthon vettem csak észre, hogy fel volt bontva a csomag. Azt gondoltam, biztos nincs vele gond, csak féletlenül letörték a kártyát. Persz nem sikerült elküldenem vele az sms-t, és amikor telefonálni próbáltam, jött a tuti megoldás: "No se puede establecer la llamada porque no tiene salde suficiente en su tarjeta..."
@°$%#¤!
(és tudom hogy az én hibám, de ettől nem érzem magam jobbban)
