Harmadszorra sikerült csak bejutnunk a híres valenciai paella étterembe. Előtte mindig "zárva" volt. A kb. 15 fős társaságból néhányan már ettünk, de sokan mégiscsak ki akartá próbálni a híres étket.

Első hiba: soha ne menj olyan étterembe, ahol nem hajlandóak neked csapvizet adni. (Itt Spanyolországban ha vizet kérsz, alapértelmezettként csapvizet hoznak, ingyen. Ásványvizet külön kérni kell).

Több mint egytucat emberre kihoztak nagy sokára három étlapot. ekkor indult a tanakodás, hogy ki mit egyen, mit rendeljen, ki kinek a mijét kóstolja meg.

Második hiba: ne maradj olyan étteremben, ahol az étlap tartalmazza a kikötést, miszerint mindegy mennyit rendelsz, szemlyenként számolják fel az árat. Osztozni nem lehet!

A legtöbben rendeltek paellát, de néhányan már nem voltunk annyira éhesek, ezért salátát kértünk. Az egyetlen, ami számomra garantáltan vegának tűnt (a saláta ugyanis általában nem az), a desszertként feltüntetett menü volt. Az egy oldalas (!!!) étlap nem sok mindent tartalmazott. Rákérdeztem, hogy nincs-e patatas bravas (egy csípős szószos sültkrumpli) vagy csak sima patatas fritas (amit láttam az egyik szomszéd asztalnál felszolgálva). De letagadták.

Harmadik hiba: menekülj abból az étteremből, ahol flegmán, sőt rosszallóan vállat vonnak, miután közölted, hogy vegetárius vagy, ezért csak salátát tudsz rendelni.

Annak ellenére, hogy összesen tizenöten vagy 200 eurós rendelést adtunk le, közölték, hogy ha nem kérünk teljes vacsorát, akkor távozzunk azonnal. Megkönnyebbülésünkre, hozzá kell tennem. Sem a kiszolgálás, sem a kínálat, sem az árak nem voltak ínyünkre. Azért meglepő volt, mert félig üres volt az étterem - nem álltak sorba a pénzes vendégek.

Negyedik hiba: ha mindezek után felszámolnak neked fejenként 3 (!!!) eurót a kenyérért ami az asztalon volt, kérd a panaszkönyvet!

Ezek után angolosan távoztunk. Miután magunkhoz tértünk, elmentünk egy néhány srác által ajánlott gyorsétterembe. A neve is sokatmondó: Fast Good.

* LAS FALLAS *

Először mentem egyetem által szervezett utazásra. Nem tetszett. Ott volt az alapvető gond, hogy frnaciák szervezték, akiknek a spanyoltudása még az enyémet sem közelítette meg. Nem is tudtak helytállni bizonyos szituációkban, amiből adódtak kellemetlenségek. Továbbá a szervezés annyiból állt, hogy adtak nekünk egy buszt. Térkép, programismertető és idegenvezető/kísérő nélkül kidobtak minket Valencia külvárosában azzal, hogy hajnali három és négy között valamikor (!!!) találkozunk ugyanezen a helyen, aminek a nevét nem tudták megmondani.

Útközben találkoztam a CSes Pepével, de ő más busszal jött, így sajnos ott már nem futottunk össze a tömegben. A két birt barátnőmmel mentem, de tipikus szűklátókörű Erasmusosok, hamar meguntam a társaságukat. Ekkor véletlenül elsétált mellettünk a nepáli barátnőm, akihez hamarjában hozzá is csapódtunk. Többnyire amerikaiakból állt a csapat. És persze ahány ember, annifélét akart mindenki csinálni. Az út nagy része csak az egymásra való várakozásból állt.

Az idő nem volt épp kellemes (mondhatni hideg és esős volt), így a tengerpartra nem mentünk ki. (Én így is kimentem volna, tudtam, hogy rengeteg idők van még.)

Amennyire értettem, a fallas egy mezőgazdasági ünneptől eredeztethető. Amit most láttunk, óriási hungarocell-báb-monstrumokkal pakolják tele a várost. Persze mindegyik előtt ott a tábla, hogy melyik cég szponzorálta. Ezeket a jeleneteket többnyire a populáris kultúra ihlette: rajzfilmek-filmek, közélet. Este ezeket égették el szép sorban.

Megnéztünk egy tűzijátékkal kísért kisebb és egy nagyobb égetést. Tömeg, füst, zaj. Ennél még a mi busójárásunk is jobban tetszett. De azért megérte elmenni: ha másért nem, az élményért, és higy elmondhatom: életemben először kidobtak egy étteremből!!!

UI: A város maga hangulatos volt. Olyan szegednyi, csak pálmafákkal és narancsligetekkel. Az én szemem már Madridhoz szokott: hiányoztak a zeg-zúgos utcák és a folyton változó talajszint. De lehet, ogy egyszer visszamegyek megnézni. Egy biztos: nem a Las Fallas ideje alatt, és nem külföldi egyetemistákkal.