Alma már meglátogatott Madridban, most rajtam volt a sor. Mivel ő is sokat utazik, ár egy hónapja megállapodtunk ebben a hétvégében. Három dolog miatt mégsem nagy kedvvel vágtam neki: a legjobb (vagy az egyetlen??) itteni barátom vasárnap végleg visszament Argentinába. Csütörtökön elbúcsúztunk, de nem esett jól, hogy nem tudjuk együtt tölteni az utolsó napokat. Egy másik pedig most jött vissza, hosszas tekergés után - épp csak szünetet tartva. A harmadik nyomós érv az időjárás volt: hatalmas zivatarokat mutatott az időkép.

Sikerült néha elkergetni az esőfelhőket, szerencsénkre inkább változékony volt az idő mint rossz. Az látszott az utcákon, hogy nincsenek ennyi esőhöz szokva. Nem volt csatorna ami elnyelje, hömpölygött az utcákon a tetőkről lezúduló büdös esővíz.

De így is elvarázsolt. Ami nem volt egyszerű, hiszen számos barátom tanult itt, akik rengeteget meséltek - így elvárásokkal teli indultam el. Ami mint tudjuk... Ha hónapokat nem is, pár napot még szívesen eltöltöttem volna ebben a városban. Úgy érzem, van még miért visszamenni. Például kimaradt a kivilágított város látványa a folyó túlpartjáról, pedig az a kötelező képeslapfotó.

Alma a történelmi központ szélén lakik, egyedül egy meseszép lakásban. Jó volt megint egy OTTHONban lenni. Ahol leveszik a cipőt az ajtóban és ahol nem dugdossák a kávét hogy a lakótárs meg ne igya. Nagyot sóhajtottam, amikor kiderült, hogy mindezért alig fizet többet, mint én a kis szobámért.

Egyébként őt onnan ismerem, hogy arra a magyarórára járt, ahol én voltam gyakorlaton. A szegedi egyetemen dolgozott németlekrotként, most pedig a Salamancai egyetemen van. Igazából egy közös barátnőnk, a katalán lektor felesége hozott minket közelebb egymáshoz. No meg a tény, hogy mindketten Spanyolországba költözünk. Neki persze könnyeb, ő már élt itt hosszabb-röviddebb időszakokat még spanyol szakos diákként. Most pedig ötéves szerzpődése van.

Elkövettem azt a hibát, hogy csütörtökön még elmentem táncolni. Így -ugyan épp elértem a buszom - le kellett dőlnöm, amint megérkeztem. Egyetemi színházi fesztivál volt, így mindét estét színházzal kezdtük. Majd vega tapaszokat tömtünk magunkba (diós-mézes camambert) és elmentünk táncolni.

Alma nagy salsa-rajogó, idestova 10 éve táncol. Látszik is. Már itt Madridban sem akartam hinni a szememnek, hogy egy német lány lehet ennyire jó. Ittjártakor folyamatosan arról áradozott, hogy megtalálta a tökéletes táncpartnert. Bizony, eszméletlen volt látni őket együtt. Órákig nem hagyták abba az akrobatikus forgásokat. Damian kolumbiai, és jóval fiatalabb nála. Meg nálam is. De nagyon ügyes - már amennyire én ezt meg tudom ítélni.

Épp kezdtem elcsüggedni, hogy itt vagyok egy egyetemi városban, de nem egy tanárnővel nem érzékelek semmit az egyetemi életből. Hát, szombaton elmentünk egy másik helyre, ahol szintén latinosabb zenék vannak. Ott rá kelett jönnöm, hogy nem is szeretnék. A féktelen bulizás már nem nekem való. Ölég örekgnek éreztük magunkat. Vagy a színvonal volt csak túl alacsony? :D

Egyébként a hétvégén még két állandó kísérőnk akadt: Alexis, Alma panamai udvarlója. Nagyon kedves ember, de rettenetesen kocka. (Nem hiába, fizikusi kutatósztöndíjjal van itt). És még táncolni sem tud (idéztemám). Sajnos nagyon kevés közös témánk volt, és az a kevés is rettentően fárasztóan hatott, ilyen analitikus hozzáállással. (Vagy a túl sok tánc volt az oka???). A másik pedig Sonia, Alma olasz barátnője. Szintén kedves, vele már több közös témánk volt. De valahogy mindig ott lyukadtunk ki, hogy Madrid milyen jó város. Ami tény, sokkal több mindent lehet itt csinálni. De hosszú távon ez is unalmas volt, főleg hogy nem vagyok madridi. Azaz csak ideiglenesen. Azaz ki tudja. De persze örültem a társaságnak. Alma felajánlotta, hogy vihetek magammal valakit, van még egy plusz szobája, és ott a kanapé is. De a közeliek nem tudtak jönni, akárkit magammalcipelni pedig nem tartottam helyénvalónak. Sajnos a salamancai barátom (Borja, akinél a beköltözés előtt szálltam meg) nem tudott eljönni. Pedig nagyon készült, hogy majd megmutatja nekem a szülővárosát. De azóta nem is láttam....kapott egy állást, amivel sokat utazik. Így már csak azt mondhatom, hogy lett egy újabb e-mail barátom. :-/

Alma remek vendéglátó volt, sokat agyalt a programokon, és látszott, hogy szervezkedett eleget, hogy nekem jó legyen. Nagyokat főzött (finomat és vegát, ugyanis ő is az), és amiatt, hogy tánc közben se lát se hall, nem tudok rá haragudni. Erre fel voltam készülve.

Az eső ellenére remek napok voltak, de azért szükségem volt egy napra, hogy regenerálódjam. A derekam még mindig fáj. :D Azért következő hétvégére inkább az alapján választok úticélt, hogy hol süt a nap. Csak van valami melegebb csücsök ebben az országban!