Megvannak az előnyei és a hátrányai annak, ha az ember lánya más ország felé kacsingat. Az előnyeit volt időm élvezni, most ismét a hátrányok jönnek. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja: vizsgák, vizsgák, vizsgák. Ha ehhez társul még egy idegbeteg tanár a messzi messzi országban és újabb külföldi tervek miatt felhalmozódó adminisztráció... no de nem lesz itt kiütéses győzelem!!!

Örültem, amikor visszatértek az egyetemisták a városba, újra felpezsdült az élet. Ismét lehet látni embereket az utcán, hangos kacajok hallatszanak délután a kávézókból, cipők kopognak tova este.... A könyvtár sem olyan kihalt már, mint nyáron. Hétfőtől csütörtökig, kilenctől háromig. Akkor van ugyanis a HSZI nyitvatartása. Minden diák a matricáért szorgalmaskodik, egyedül csak én okosodom. A könyvtárasok furcsán néznek, amikor megjelenek pár spanyol gazdasági szótárral a kezemben. Meg kell győzni őket arról, hogy jót tesznek vele, ha nekem ezt most kiadják. 

Szombaton pedig egyenesen olyan élményt éltem át, amit eddig soha sem: az egész első emeleti olvasótér az enyém volt!!!

Már ezért megérte :) Amúgy meg hajrá fiatalok, a helyetekben én is ezt tenném!