Szeretem a Berlin-Budapest vonatot. Egészen kicsi kori emlékek fűznek hozzá, amikor utaztunk az Apuval, és ő egész éjszaka csak mesélt, és mesélt, és mesélt. Helyekről, történetekről, történelemről...és én hallgattam. Aztán hipp-hopp megváltozott a rendszer és felmentek az árak. (Mindebből persze kicsi Uta csak annyit vett észre, hogy végetértek az "Orient Expressz"-kalandok.)

De egy ideje megint olcsó! Ha nem is a legolcsóbb, de összességében nézve mégiscsak a legkényelmesebb: nem kell hónapokkal előtte lefoglalni és nem annyira popsinyűvő. Már 29 euróért meg lehet úszni az utat, egy irányban - és az ember vagy összefut ismerősökkel, vagy érdekes új arcokkal elegyedik beszélgetésbe. Nem beszélve arról az előnyéről (és csajok, ezt imádom a legjobban), hogy nincs a csomagra súlykorlát!!!

Újabban plusz szolgáltatások is járnak. Az "ágyra" kikészített két üveg víz és a pazar reggeli mellett (egy croisant és egy folyadék) most egy szószátyár kalauz is társult. Nem tudom mit szívott, egész este Manu Chaora pörgött, és tízpercenként bedugta a fejét. (Félálomban ez utóbbi látány enyhén szólva is rémisztő). Új service, hozzá jár.

De 15 orányi közös zötyögés után már úgy éreztem, vagyunk olyan viszonyban, hogy eláruljam neki: a shit (sit) és a sheet (sít) nem ugyanaz. De nem ám!

Jó éjszakát mindenkinek!