A SIM-kártyás eset után nem voltam túl vidám. De összeszedtem magam, és elindultam feltöltőkártyát keresni. Arra gondoltam, miért menjek a már ismert utakon, inkább felfedezem Lavapiest, amiről mindig is tudtam, hogy tetszeni fog.

Néhánya óvva intettek attól, hogy itt keressek szobát. De én teljesen belehabarodtam a negyedbe. Igaz, hogy a szük sikátoros utcákra eső szobákban talán nincs annyi fény, de ezt pótolja az ÉLET ami itt folyik, a jobbnál jobb butikok és éttermek. Lavapiestől Tirso Molina majd Anton MArtin felé vettem az irányt. A környezet is egyre szofisztikáltabb lett, de távolról sem olyan steril mint sok más negyedben. Szóval újra nekilendültem a lakáskeresésnek, kifejezetten erre a háromszögre koncentrálva. Akár rövidebb időre is...

Ugyan Lavapiesben még a helyiek is eltévednek, nekem egyszer sem kellett elővennem a térképem. Csak mentem az orrom után - ami ezúttal jó felé jelzett. Úgy érzem, ez lesz az otthonom. A térkép csak megzavar, mindig is mondtam! :D És még egy bókot is kaptam: spanyolok tőlem (!!) kértek útbaigazítást hogy merre kell menni egy bizonyos utcához. És mivel pont onnan jöttem, teljes bizonyossággal válaszoltam nekik.

Vettem térképet (sőt, térképeket, biztos ami biztos) meg feltöltőkártyát is útközben. Igaz ez utóbbit nem tudtam aktiválni. Kiderült, hogy a kártya vásárlásakor meg kellett volna adnom az adataimat, útlevéslzámot, stb. Mivel ez nem történt meg, nem tudom használni. Keresnem kell egy üzletet ahol majd megtehetem. Persze ezt is Nacho derítette ki nekem - nélküle teljesen elveszett lennék!