Ismeritek ezt a brit filmet? Abból az évből származik, amikor születtem. (óóó) Elsőre ez ugrott be, amikor láttam az itteni mosodát. Majd további gagyi amerikai filmek. Kitaláltam, hogy majd a mosogépen tanulva várom, hogy végezzen. És közben mindenféle érdekes emberrel találkozom. Már megvolt a tökéletes kompozíció, a tökéletes jelenet.
De a valóság mindig más. Pár napja jutottam el először odáig, hogy mosni kelljen. (Ez az egyetlen előnye annak, ha az ember fél évnyi ruhával költözködik). Fel is iratkoztam két gépre, mert nem tudtam megsaccolni a dob befogadóképeségét. (Most már tudom,hatalmas). Összegyűjtöttem a sötéteket és a pincelabirintuson át meg is találtam.
Ekkor ért a sokk: bizony nem néztem meg előre, és a legnehezebben kezelhető hiperszuper digitális gépekre iratkoztam fel. Sőt, szárítógépből is csak ez a model maradt szabadon. Elkezdtem bütykölni, de hirtelen 95 fokot mutatott. Nem tudok cseppet sem norvégul, de biztos voltam benne, hogy ez nem jó nekem...
Ekkor jött a felmentősereg: egy amerikai izomagy pillanatok alatt beálltotta a gépem, és mindenféle jó tanáccsal ellátott a szárítást illetően. Hogy kínosan éreztem-e magam??! Á, dehogy...' :D