(vagy csak most voltam a legéhesebb...) Rendkívül ízletes töltött pizza, vegyes saláta fokhagymás-joghurtos szósszal, és ananász tejszínabbal és karamellel. Jó ez nekem? Az ember lyánya úgy eltelik, hogy már nincs is kedve elmenni a norvég kulturális estre - még többet enni... :P

Vagy sajtkaramell. Egy hete kerülgetek egy barna izét, amit a sajtok mellett van, ugyanolyan lap formátumban. Megkóstoltam, és édes, karamellíze van. Egy mellékíz miatt nem nyúlok hozzá többet, de azért érdekes. (Vigyázat, mint sok minden más, ez is a kecskéhez kötődik!)

Fáradtan felkelős, izomlázzal sétálós, párában izzadós, esőben napsütős, áfonyavadászós, paciva puszilkodós, kekszes, ismerkedős, puha mohába süppedős, erdőben ösvénykeresős, fenéken tóba csúszós, jeges vízben fürdős, nagyokat csobbanós, kacsákkal úszkálós, kimerülten koncertezős....

na ilyen vasárnapom volt

Így lehet 15 fokban is izzadni...

Ma táncolni akartam menni a helyi és svéd Couchsurferekkel, de végül győzött a hajmosás kényszere…

A mama borsólevese, ami felidézi a gyerekkort. A nedves föld illata, ami bármikor visszarepít a tanyánkra. A menta, ami élénkít; a gyöngyvirág, ami selymesen simogat… Nagyon fontosak az illatok! Egy röpke fuvallat képes tömérdek emléket előhozni.

Az utolsó két hetem elég hektikusan telt. Nem tudtam, és nem is akartam arra gondolni, hogy nemsokára elmegyek. Vizsgáztam, elköltöztem, táncoltam, utaztam, újból elköltöztem, újból táncoltam….majd ügyeket intéztem. Talán csütörtökön kezdődött a vég, amikor érzékeny búcsút vettem a biciklimtől. Már neve is van: Gute Louise. Juannal együtt eltekertünk egy foglaltházba, és otthagytuk a következő generációnak.

Adós vagyok pár bejegyzéssel. Az illatokról, az ízekről, Tarifáról, a ciklonudistáról, a Bollymadridról, a családi látogatásról...és most lassan az utolsó napokról. De nem könnyű. Kavarognak bennem az érzések: egyrészt szeretnék a jelenben élni, és kiélvezni amit és amíg csak lehet. Másrészt összeszorul a gyomrom, hacsak arra gondolok, hogy el kell hagynom Madridot - határozatlan időre. Megyek ismét a nagy idegenbe. Ahol nem ismerek senkit, ahol nem vár senki. De a közeli jövőnél még többet gondolok a távoli jövőre. Diploma, állás, felnövés. Ez utóbbi lesz a legnehezebb.

Éppenséggel már hétfőn is elköltözhettem volna, de túl fáradt voltam a vizsgák után. Hétfő este még sütöttem-főztem, hogy ne kelljen annyit cipekednem. Fél napig jártak hozzám a barátok elfogyasztani. Közben kényelmesen összepakoltam. Azaz ez volt a terv, de rájöttem, hogy egy fél életet nehéz bőröndökbe pakolni...

Eredetileg 4-kor el akartam kezdeni a kiköltözést. Lakótársam azt ígérte, addigra visszajön és lerendezzük az anyagiakat. Most 7 óra is elmúlt már. Se kép, se hang. Közben változott a terv is. Látva hogy mi gyűlt össze (egy nagy bőrönd, két nagyobb hátizsák, egy nagy futártáska, egy laptoptáska, három óriásszatyornyi kaja és tisztítószer /nem, semmit nem hagyok itt/, egy zacskónyi irat, egy zacskónyi féligszáraz ruha, egy zacskónyi élelmiszer majd a hűtőből, két polifoam, egy kalap és két kabát...) mégiscsak elfogadtam Marco ajánlatát, miszerint hazaugrik a kocsiért és segít költözködni. Most már rá is várok, bármelyik pillanatban itt lehet.

Család, vizsgák, kialvatlanság,óriási zaj a házban. Nyűgös vagyok.

Eddig sem volt felhőtlen a viszonyunk a lakótársammal, de most még egy kést belém döfött. Tegnap éjjel, mielőtt indultunk volna táncolni, a számlák mellé csak úgy mellékesen odapöffentette, hogy nem maradhatok hónap végéig, 19-ig ki kell költöznöm....... Ergo van egy hetem, hogy megoldjam az utolsó 10 napom Madridban!!! (Nem, szerződésünk nem volt,

Az időjárás idő nincs velem. Megszívtam én is, az összes utamon, és az engem látogatók is. Most például az édesanyám, Heni barátnőm és a férje, Nawesh. Tegnap még 34 fokban sétáltunk a család német felével, este már 14 fokban és hideg szélben vittem el a bringát ideiglenes új otthonába (hogy több helyünk legyen itthon).

Igen ám, de mind az öt napra borús, hűvös, esős időt mond. Mindenekelőtt szombatra. Nemcsak a vizsgával kell megküzdenem (ami alól nem találtam kibúvót), de a klímaváltozással is. Azért szerezik a ciklonudistát júniusra és egy déli időpontba, hogy mindenki a legjobb formáját mutathassa az ülésen. Erre senki nem számított!

...Kár! Pedig a családnak is szereztem bicajokat. Ugyan eleinte nehezen ment, most viszont talán  öt kerékpár vár rájuk.

Azért a tekerés nem marad el! Legfeljebb nem testfestünk - úgyis lemosná a víz. Azért szavazzatok meg nekünk legalább 22-25 fokot!

Granada szerepelt Spanyolországban az első számú céljaim közt. Mégis majdnem utoljára került rá sor. Nagyon vártam... talán ezért is csalódtam eleinte! De végül az eddigi egyik legemlékezetesebb utam lett!

Természetesen

Esőre állt. Az új dzsekimmel a derekamon bicajra pattantam, és hasítottam a széllel szemben. Megkaptam az első dudálást is. Nem hiszem, hogy elismerésnek szánták - de eddig nem volt rá példa. Persze, példátlanul közlekedem :P

Talán már említettem, hogy itt az Utolsó Péntek critical masseit csütörtökön tartják.

Csinálta krémest. Ugyan nem kaptam mindent hozzá, és normális habverőm sincs, de így is finom lett. De nem ám én ettem meg az egészet! Így a meztelentekerés előtt azért mertem csinálni, mert abédre is hivatalos foltam (ahol csupa olyan tipikus spanyol ételt készített nekem egy barátom, amit eddig nem tudtam megkóstolni, mert nem elég vega nekem) és egy esti piknikre is. Mondanom sem kell, hogy gyorsan elfogyott, én épp csak megkóstolni tudtam! De így a jó :) 

Bizony, nem tudok megülni sokáig a fenekemen. A hazaruccanás miatt elhalasztottam a granadai utamat - amit holnaptól készülünk bepótolni egy barátnőmmel. A kezdeti kedvetlenség és koordinácós problmák után most már nagyon belelkesültem. Hogy mit lehet arrafelé csinálni?

Meglátogatni Sacramento barlangjait, ahol még ma is sokan laknak - cigányok és hippik vegyesen. Ez az autentikus flamenco központja is, esténként a zenészek összegűlnek jammelni. Szabadtéri mozik