Keresem a cetlim, amire az otthoni benoymások jegyzeteltem, de sehol nem találom... Azért a legfontosabbakra emlékszem még.

A palacsintaforgató lapát különösen veszélyes fegyvernek minősülő tárgy!!! Nem azért, mert éles. Hanem mert hajlik! Repülőgépre semmilyen körülmények között nem kerülhet!!!

Avagy egy teljes hétvége San Isidro jegyében.

Vizsgákra hivatkozva visszautasítottam a barátnőm javaslatát, miszerint utazzunk el Valenciába vagy messzebre süttetni a hasunkat. De amikor egy másik barátném meghívott Segoviába és mesélt nekem a Titirimundiról, nem tudtam nemet mondani. Segovia is régen érdekelt, szerepelt az "egynapos kirándulásaim" tervek között. És bábszínházzal kombinálva... Nagyon közel áll hozzám ez a kifejezési forma. De bizony levontam a konklúziókat:

1. Amikor utazom, tuti esik. Amikor esik, elázom. Amikor elázom, nincs jó kedvem. Amikor nincs jó kedvem, esik. Amikor esik, nincs utcaszínház. Nincs bűvészkedés. Nincsenek mutatványosok. Úgy ám!

Chrissel sok problémánk volt az elmúlt időben. Igen, a kezdetek óta. De mostanában több, már hetek óta, a számla-mizéria óta nem is beszélünk egymással. (Aki nem tudja, summa summárum: kicsit nagyobb összeget szeretett volna tőlem kicsikarni, mint amit a számlák mutattak. Lehet, hogy nem volt szándékos, de...). De előtte sem voltunk jóban: a "látogatói miatt", amiatt, hogy megeszi a kajám kérdezés nélkül, na és a rend...hiánya. Szerettem volna, de nem tudtam az interkulturális különbségeknek betudni.

Ehhez képest tegnap meglepően kedves volt.

22:42 A rendőrség felsorakozik a mezőgazdasági minisztérium épülete előtt. Én békésen tekerek hazafelé, az csak azon aggódom, hogy nehogy leintsenek - kivételesen járdán tekertem, és villogó nélkül. Egy másik táskámban felejtettem.

23:05 Hív egy barátom. Épp indul a közeli bringaműhelyből hazafelé, még fel akar ugrani köszönni az enyémnek. De nekem most nincs kedvem egy effajta spontán látogatáshoz.

23:11 Letusoltam, és elkezdek cikket írni. Képaláírásokat, mert az is feladat. (Nagyon tetszik az itteni gyakorlati oktatás). Ugyan elég hűvös van, de nyitott ablaknál dolgozom, hogy gyorsabban száradjanak a ruhák. A szomszédból áthallatszik egy lelkes üvöltés: góóóóól! Aha. Megint meccs van. Akkor ezért voltak ennyire tele ma a bárok, még az ajtóban, sőt, az utcán is ácsorogtak. Igyekszem a munkámra koncentrálni.

23:37 Egyre nagyobb hangzavar kavarog az utcáról. Nem szoktam meg. Ugyan a belvárosban lakom, de a negyediken, a szobám egy belső udvarra néz, a lakás többi része a Retiro parkra => általában csend van. Jó újságíróként természetesen azonnal lerohanok. Kerékpárral, hátha menekülni kell.

Kedves Szomszéd Néni!

Mivel a a felújítsok miatt az egész lépcsőház tele van szórva homokkal, és a homokzsákok miatt a bejárat esztétikai szépsége csorbult, merészeltem a lépcsőkorláthoz lakatolni a kerékpárom. Mivel a sarokba tolva senkinek nincs útjában, nem gondoltam, hogy bárkit zavarhat. Hiszen azzal, ha minden nap felcipelem többször a negyedikre, és véletlenül nekiütközöm a falnak, többet árthatok, mint ha ott maradna. De a kukák számára fenttartott helységben is hagyhatom. Az utcán tárolni nem szeretném. Az időjárás viszontagságai nem tennének jót az antik bőr ülésnek. Mivel a néni is elég antik darab tetszik lenni, gondolom meg tetszik érteni! És azt hallottam,

Nem, most nem a Szamóca nevű (már/mégmindigcsak majdnem kész) bringámról lesz szó...

Otthon a retken túl az epertenger jelzi számomra a tavaszt. Múlt héten vettem is egy nagy adaggal egy közeli közértben. Nem volt drága. De íze se volt. Semmi. Nagyot csalódtam, de nem adtam fel. Tegnap betértem a kedvenc indiai zöldségesemhez, és megpróbálkoztam vele újra, olyan szép színe volt. Ettől már egészen eper érzetem támadt - ízre és álagra is felismerhető volt. És még olcsóbb.

De azért az igazi az otthoni, a frissen szedett a nagyi kertjéből...! :)

Először is leszögezném, hogy nem vagyok kávéfüggő. Teljesen jól elvagyok, napokig, sőt hetekig kávé nélkül. De az ízét, és annál is inkább a reggeli ceremóniát szeretem. Ahogy felébredt bennem a honvágy, rájöttem, hogy itt a kávé sem ugyanolyan...

 "Alegría entre tus piernas" - azaz a lábközi örömök. Ez volt a kedvenc szlogenem. Számos pólón láttam a La Critcona  nevű rendezvényen. Ez egy többnapos nemzetközi bicajfesztivál, aminek sajnos csak az egyik tekerésén tudtam részt venni.

Ott kezdődött az egész, hogy megszállott bicajosként itt  is szerettem volna

Nem, nem az északi sarkon vagyok, továbbra is csak Madridban... Lehet, hogy nyáron melegedni megyek majd Oslóba???

Gyors helyzetjelentés:
Szeged: 28 fok
Madrid: 12 fok
A gond csak az, hogy egy hete még Madridban is 28 volt...

Arról már panaszkodtam talán, hogy milyen drága itt a kultúra (mozi, színház). Ami egyfelöl jó, hiszen így több jutt az éhbérnér a művészeknek. De az én szívem néha somojkás tőle.

Azért hébe-hóba el lehet jutni ingyenes és nagyon színvonalas programokat. Ilyen volt márciusban a színházak éjszakája (La Noche de los Teatros), vagy áprilisban a könyvek éjszakája (La Noche de los Libros) - ez utóbbi nemcsak nagy kedvezménnyel kecsegtetett számos könyvesboltban, de irodalmi estek, koncertek, performanszok, kiállítások részesei is lehettünk.

Ezen programok főtámogatója a madridi metrót üzemeltető vállalat! De nem csak jeles napok alkalmával áldoznak a kultúrára. A metrókocsik belső falára tapétázott mesékkel, receptekkel, középkori mór költészettel, kortárs dráma-részletekkel bizony kellemesen telik két állomás között eltöltött, néha nem kevés idő... "Mert nem telhet el egy nap költészet nélkül" - volt a mai versem alá írva. 

De még nincs vége! Számos madridi metróállomáson fellelhető már a Bibliometro, egy mobil könyvtár, ahol napközben (13.30 és 20 óra között, merthogy itt ez a nap) ingyen lehet kölcsönözni. Qué guay, no? :)

Most már látom: Madrid megismerésének két legjobb módja a lakáskeresés és a tekerés. Bejártam a várost már gyalog (és egész hamar hozzászoktam szögei létemre az emelkedőkhöz), motorral, kocsival (a kedvencem ebben a szép időben Yolanda barátnőm fekete kétszemélyes cabriója)... épp itt volt az ideje, hogy szamárháton is feltérképezzem. Szó szerint. Már nem a szamár, hanem a térkép. Kicsit el is tévedtem, de az érzésért megérte!!! Az ellenszurkolóknak üzenem, hogy Madrid semmivel nem veszélyesebb Pestnél, sőt. Így este még szegedi szemmel sem volt nagy a forgalom. Csak a fenekem ne fájna annyira...

(bővebb beszámoló a La Criticonáról később...elöljáróban csak annyit, hogy más volt... nagyon más! :)

Ma van a La Criticona. Azaz igazából már szerdán elkezdődött, de a mai a csúcspont, a világ sok részéről érkeznek tekergők. Nekem pedig van biciklim hozzá. És hétfőtől lesz egy jobb és szebb is. (azt már el sem merem árulni, hogy mindezt ingyen kaptam). Szeretem Madridot!

Megyek is, mert még lakatot kell vennem. Olcsó kínai U-lakat - azt javasolták. Nehéz, de amin U-lakat van, azzal az enyveskezűek már meg sem próbálkoznak, azt mondták. Meg kéne csengő is! Milyen lenne már egy bicicritica (ahol itt az UPt avagy a CMet hívják) csengő nélkül. :D

Fura dolog az idő. Mérhető, de mégis olyan relatív.

Kicsit szégyellem magam. Sztereotípia, hogy a spanyolok késősek... De fogalmam sincs, mennyit késnek - ugyanis

...hogy egyszer három nyelven szervezek számháborút...

Egyet a

Ma felajánlottam a konyhám egy indiai utazó család számára, akik szerettek volna vacsorát szervezni. Végül úgy alakult, hogy én hívódtam meg a hoselükbe vacsorára. A kislánnyal egész jót elbeszélgettem. 14 évesen divattervezőnek készül. És láttam a vázlatait, van tehetsége hozzá. Az gujarati iskolarendszerről is sokat megtudtam. Elpanaszolták, hogy milyen távol az otthontól nehéz dolguk van. Megértem, mondtam félhangosan, hiszen én is vegetárius vagyok. Tudom milyen nehéz ebben az országban.

De kiderült hogy ők jainák (ejtsd dzsainák): azaz nem esznek semmiféle gumósat sem. Hagymát, fokhagymát (a normál indiai konyha két alapeleme), burgonyát, répát... Na igen. Nekik még nehezebb.

Ma viszont voltam a Krisnás központban ebédelni. Már sokan ígérgették, hogy elvisznek oda, de motanáig kellett várnom. Eszméletlen. Odamész, fizetsz 5 eurót (itt egy olcós menü ált. 10 euro) és egy nagy tál többfogásos ételsorral letelepedsz a földre. És ha még éhes maradtál, mehetsz még egy kört. Az ízek pedig... nem voltak nagy elvárásaim, és természetes, hogy az otthoni (az enyimé legalábbis), jobb. De minőségi és finom. Ha jól emlékszem, Calle Espíritu Santo 19, ajánlom!

Alma már meglátogatott Madridban, most rajtam volt a sor. Mivel ő is sokat utazik, ár egy hónapja megállapodtunk ebben a hétvégében. Három dolog miatt mégsem nagy kedvvel vágtam neki: a legjobb (vagy az egyetlen??) itteni barátom vasárnap végleg visszament Argentinába.

Irány Osló!

Bizony. Megkaptam az ösztöndíjat, amit tegnap hivatalosan el is fogadtam. Három kibúvóm is volt...de mindhármon zöld jelzést kaptam. Az első, hogy meg sem kapom. Nagyon kis esélyem volt. Második körben visszautasítottam, mert nem ítéltek zsebpénzt és útiköltséget. De zsebpénzt végül kapok. A harmadik menekülési útvonal a vegetárius menü volt. Nem tudnám magam 7 hétig fenntartani Oslóban, de titkon reméltem, hogy problémájuk lesz a külön igényeimmel. Nem volt, teljesen természetesnek vették és fel vannak rá készülve. Hát így terelgeti a sors az életem.

Nem örültem neki, hiszen már megvoltak a terveim nyárra... Pontokba szedve:

• picit tovább maradni Madridban, rendesen elbúcsúzni, kapukat nyitva hagyni
• Malagából vagy Barcelónából Pozsonyon át szép lassan egy hét alatt haza, mert még így is olcsóbb, és többet lát az ember
• család, barátok, egyetemi ügyek
• Thealter - bizony, a huszadik. De nélkülem :(( Pedig Egyesek jöttek volna oda meglátogatni és terepszemlélni.
• Völgy. Megint lesz, és ezúttal a Közös Hullámhossz kiemelt szerepet kap. Most érik be, amiért tavaly dolgoztunk. De idén én ezt nem fogom élvezni.

Ehelyett haza sem megyek, hiszen olcsóbb, ha egyból innen repülök. Sőt, lehet hogy nem is Madridból, hanem Malagából lesz a legolcsóbb. Akkor pedig az Európa egyik legdélibb csücskéből hirtelen megérkezem az egyik legészakibb fővárosba. Nagy váltás lesz. Könnyebb lenne hazamenni. De ki tudja, mikor lesz megint ilyen lehetőségem. Elvégre én akartam, így hát kitartok... Megint győzött az eszem a szívem felett.

Tények:

Hová: ISS Oslo

Mikor: elvileg június 25. - aug. 6. (bő 6 hét)

Téma: Média és demokcrácia

Ösztöndíj értéke: ca. 25 000 NOK (800 ezer forint)

Átlaghőmérséklet: 15-21 °C

Oktatás nyelve: angol

Elmentem tegnap a legnagyobb piaccsarnokba. Nem volt egy nay durranás, bár lehet, hogy nem kedd délután kellene menni... Mindenesetre vettem retket. 1.50, biztos nem helyi termés. Kicsit öregecske is már, de nagyon jól esik! Retek és eper = tavasz :)